Megfogyva bár, de törve nem

Előszó

Minden falutörténetet és falu monográfiát örömmel kell fogadni és fontosnak kell tartani, mert Hazánk történetének egy kis részét jelenti.
Kerkáskápolna történetében is közös nemzeti múltunk főbb vonásai ismétlődnek - előbb az Őrvidék harcos évei, majd a létért folytatott küzdelem emlékei olvashatók.
Megrázóak a török hódoltság korának fennmaradt feljegyzései - a lébizonytalanság és a kettős adózás. Megdöbbentőek a pusztulás szélére sodródott falu erőfeszítései és a menekülésre ítéltek családjainak sorsa. Érdekes és hűséges leírását olvashatjuk a következő századok eseményeinek, fejlődésének és változásainak.
Értelmiségi missziót teljesítő pedagógusok és múltjukhoz ragaszkodó kerkáskápolnaiak őrizték meg ezeket az emlékeket. Elismeréssel kell méltatnunk egykor e községben is tanító Horváth Sándor érdemeit, aki néptanítóként helytállt a faluban is, majd aki a "fényes szellők" nemzedékének tagjaként innen indult el magasra ívelő szakmai és közéleti útjára úgy, hogy sohasem feledte egykori sorstársait és tanítványait. E táj szeretete, ragaszkodása múltjához és hivatásához - volt a monográfia megírásának mozgató ereje. Azoknak mutat követendő példát, akik kiemelkednek egy "Isten háta mögötti" falu nehéz sorsából, mégis a hagyományok, a helytörténet, az emlékek őrzői maradnak.
Emberi tartásunkhoz és nemzeti önbecsülésünkhöz is szükség van ilyen falutörténetekre, mert a leírtak eleven történetekkel és képekkel töltik ki a történelemkönyvek summázó lapjait.
Napjainkban - amikor az Őrség újra az érdeklődés előterébe kerül - azért is időszerű a könyv, mert az egész részeként mutatja be ezt a tájegységet, történetét, az itt élők életét és megpróbáltatásait, egy Vas megyei falu szépségeit és küldetését.
A lebilincselő falutörténet, amely egyben családtörténetek sorozatából is áll, ugyanakkor egy település kultúr-, és gazdaságtörténetét, szociográfiáját és sorsát tárja elénk, a kerkáskápolnaiak és közös múltunk iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom. Vissza