A társadalmi érintkezés

Előszó

Ha visszatekintünk az elmúlt korszakra, mindenekelőtt azok az éles és az emberi méltósággal ellenkező társadalmi ellentétek ötlenek fel előttünk, amelyek áthághatatlan falként meredtek minden feltörekvő, a maga alacsonyabb helyzetéből magasabbra, nemesebbre igyekvő ember elé. A törvény elvileg talán elismerte a polgári jogegyenlőséget, a látszatát meg is adta ennek, ha azonban a különböző társadalmi osztályok egymással való érintkezésére gondolunk, az egyenlőségnek még a látszatát is hiába keresnők.
Mereven és agyafúrt körültekintéssel meghatározott formák választották el egymástól a társadalom egyes rétegeibe tartozó embereket, s ezeknek a formáknak megvoltak a maguk át nem hágható törvényei is, amelyeket álszent eufemizmussal a "jómodor" szabályainak neveztek. Ha ezek ellen valaki vétett, ha egyetlen ilyen szabályt is áthágott, azonnal kimondták rá, hogy nem volt "gyerekszobája", aminek természetesen következménye volt, hogy azonnal bezárultak előtte azok az ajtók, amelyek a felemelkedéshez vezettek, bármilyen tehetséges volt is különben. Mintha bélpoklossággal fertőzött lett volna, úgy mutattak rá a láthatalan ujjak, "ime, ez az az ember, aki a bemutatkozásnál előre kezet nyújtott a méltóságos úrnak." Ezt a bűnt nehéz megérteni, de azt hiszen kevés van közöttünk, aki hasonló hibába ne esett volna, éppen azért, mert nem volt módjában gyerekszobában nevelődnie, hiszen csupán tehetségére támaszkodva kellett utat törnie a világban, szüleinek pedig egészen más dolguk volt, minthogy arra tanítsák gyermekeiket, hogyan kell előírásosan osztrigát enni. Végül ő maga is elhitte, hogy megbocsáthatatlan vétket követett el, s vagy szolgai alázatossággal igyekezett jóvátenni állítólagos hibáját, vagy keserű és gyűlölködő ember lett belőle, aki örökké elégedetlen volt önmagával és a világgal. Vissza