Addictologia Hungarica 1998/1.

Előszó

Lapunk hatodik évfolyama indul, az eddig megjelent öt évfolyam, harminc szám, kb. 2400 oldal alkalom a visszatekintésre és egyben a jövő perspektíváinak bizonyos értékelése is.
A folyóirat egy-egy számának elkészítésében hatalmas munka fekszik. Óriási a levelezés. Talán kevesen tudják, de pl. a külföldi kiadók recenziós példányainak megszerzése, a kiadói kapcsolatok megtartása maga is nagy és időfegyelmet követelő feladat, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy elég nehéz olyan recenzest találni, aki a kért határidőre el is készíti az ismertetést. A szerzőkkel való kapcsolat sem egyszerű. Mint már többször írtuk, a lap szerkesztése segítő jellegű. Nem az a cél, hogy kirostáljuk a beérkező kéziratokat valamilyen merev - pl. a mai divatos empirikusan értelmezett tudományos - elv jegyében. Így a kéziratok kb. 60-65 százaléka legalább egyszeri átalakítás, átdolgozás, javítás után került hivatalos benyújtásra, az előfázis a szerkesztő segítő munkája. Ezután már nem több a javítási kérdés, mint kb. 15 százalék, az elutasítás ritka, viszont az előzetes folyamat nyomán a szerzők kb. 30-35 százaléka visszalép, nem vállalja a javítást, átdolgozást, mert nem tudja vagy nem akarja a szükséges munkatöbbletet elvégezni. A publikációk lélektanára jellemző (más szaklapokban is hasonlóan van), hogy az írások kb. harmada elve előadásnak íródott, és az előadáshoz szükséges szűk terjedelmen túl a szerző már nem szívesen nyúl ismét a témához. Ha igazi "tudományos" dolgozatot ír, tehát van esetszáma, tud táblázatot készíteni, netán korrelációt is számol, nyúlfarknyi írását "igazi" tudományos lapba küldheti, "impact factor"-ra tarthat igényt, Ph. D. disszertációjához is felhasználhatja majd. A téma tudományos vagy gyakorlati relevanciája azután senkit sem érdekel.
A lapba fektetetett munka tehát gyakran tűnik szélmalomharcnak, értelmetlennek. A visszhangok csekélyek, érdekes módon inkább külföldről vagy szakmán kívülről érkeznek visszajelzések. Határterületekről, szociológusoktól, szociális munkásoktól, jogászoktól. Külföldi kiadók lefordíttatják vagy kivonatoltatják a recenziókat, elismeréssel fogadják az elemző, értékelő ismertetéseket, hiszen ez a külföldi szaklapokban nem gyakori. Talán a pszichiátriában és az addiktológiában is lesz érzékelhető hatása a lapban megjelent írásoknak, ahogy az évek haladnak előre. Mintha az idézettség aránya nőne, a szerzők érdeklődése, jelentkezése fokozódna. Talán a hatást jelzi, hogy néhány magát hivatalosnak érző fórum, csoport, személy a lektorálást kérdőjelezi meg, természetesen nem nyíltan. Az ilyen aggályok eloszlatása miatt tervezzük a szélesebb körű lektorálás bevezetését. A szokott belső folyamaton kívül igyekszünk lektori segítséget kérni szélesebb szakmai területekről, pl. olyan kollégáktól, akikről ismert, hogy a "peer review" miatt aggódnak. Meglátjuk, milyen együttműködések alakulnak ki, a lektorálás ugyanis hasonlít a beszámolókhoz és a könyvismertetésekhez, nehezen készül el, sokszor hónapokig tart még a vállalás elhárításának közlése is, ismételt felszólítások nyomán, tehát könnyebb igényelni, mint tenni érte valamit.
A sok gond mellett a szerkesztő mégis elégedetten tekint vissza az elmúlt öt évre és néz előre a jövőbe. A folyóirat minden szempontból összehasonlítható más, hasonló szaklapokkal, amelyekkel jelentős szerkesztői gárdát működtetnek, fizetetten, jelentős szakmai társasági illetve gyógyszergyári támogatottsággal, a Szenvedélybetegségeknél jelentősen nagyobb költségvetéssel. De azért a színvonalat mindig lehet és kell is növelni, és erről nem mondunk le mi sem.
A jelenlegi szám jó kezdetnek mondható az új szerkesztési időszak, a következő évek számára. A tematikus spektrum a szokott módon széles, sőt, új témakörök is jelentkeznek, pl. a kísérleti lélektan módszertana, a tranzakcionális analízis, a kóros vízfelvétellel kapcsolatos megfigyelés, a beszámolók és a könyvismertetések széles körű kitekintése a határterületek felé. Még szakmai vita is található e számunkban.
Természetesen tudjuk, hogy igen nagyok még a kihasználatlan lehetőségek. Ezért olvasóink segítségét kérjük. Kitűnő kéziratok állnak rendelkezésünkre angol és német nyelven, amelyek révén közvetlenül ablakot nyithatunk a nemzetközi fejlődésre, segítség kellene ezek lefordítására (társadalmi munkában, mert fizetni nem tudunk). Van hely a kéziratok számára, noha nagyon bőségesen érkeznek az írások. Könyvismertetéseket, beszámolókat szinte korlátlanul tudunk közölni, ilyeneket kéretlenül (tehát pl. valamely könyv olvasmányélménye, külföldi szakmai utazás stb. nyomán). Vitákra, hozzászólásokra pedig különösen számítunk és közlésüknek helyt adunk. Vissza