Előszó
Minden acélszerkezet tervezéséhez nélkülözhetetlen egy olyan táblázatgyűjtemény, melyben a járatos szerkezetek méretezéséhez szükséges alapadatok könnyen megtalálhatók.
Hazánkban régebben a legismertebb ilyen segédkönyv az ún. Czakó-táblázat volt, mely utoljára 1935-ben jelent meg. Ezt az egyetemi oktatásban a Budapesti Műszaki Egyetem Műszaki Mechanika Tanszékének 1949-ben megjelent jegyzete, majd a Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanika és Emelőgépek Tanszékének a Tankönyvkiadó kiadásában megjelent táblázatgyűjteménye követte. A mérnökhallgatók részére összeállított Táblázatok acélszerkezetek méretezéséhez c. egyetemi segédkönyv első kiadása 1965-ben, ötödik kiadása pedig 1978-ban jelent meg. Azóta mind az anyagválaszték, mind a kapcsolódó szabványok többsége annyira megváltozott, hogy ismét szükségessé vált a segédkönyv teljes átdolgozása.
A szerzők e könyv átdolgozásakor is változatlanul azt tartották szem előtt, hogy a hallgatók a könyvben találják meg az acélszerkezetek tervezéséhez szükséges adatokat, de el akarták kerülni, hogy a segédkönyv pusztán szabványgyűjteménnyé váljék. Ezt a rendelkezésre álló terjedelem sem tette volna lehetővé. A táblázatok összeállításához az 1986. január 1-én érvényes, illetve az 1986. július 1-jén hatályba lépett méretezési szabványok és előírások szolgáltak alapul. Amennyiben a tankönyv legutóbbi kiadásához képest az egyes szabványok tartalma a könyv célkitűzése szempontjából érdemben változott, akkor a szerzők a változásokat átvezették, esetenként azonban csak hivatkoztak az eltérésekre.
A szabványokat időszakonként rendszeresen átdolgozzák, ezen átdolgozásokat a nemzetközi egységesítési törekvések, a műszaki fejlődés, továbbá a felhasználói igények jelentkező és jövőben várható változásai indokolják. Az acélszerkezetek tervezett élettartama viszont általában 80-100 év, ami többszöröse egy-egy szabvány érvényességi időtartamának. A szabványok a jelent és a jövőt kell hogy szolgálják, így értelemszerűen nem lehetnek mindig tekintettel a már meglévő és bennünket is túlélő szerkezetekre.
Egy tankönyvnek vagy segéd tankönyvnek viszont az egyetemi hallgatókat a szerkezetek megőrzésével, felújításával vagy esetleges átalakításával, rekonstrukciójával kapcsolatos igények teljesítésére is fel kell készítenie, mivel ez éppen úgy az ő feladatuk lesz majd, mint az új szabványok előírásainak megfelelő új szerkezetek tervezése és megvalósítása. De még az utóbbi feladatot is gyakran annak tudatában kell megoldani, hogy az új szerkezet várhatóan még akkor is használatban lesz, amikor a tervezésükhöz felhasznált szabványok már régen nem hatályosak. Ezek az elvek vezették a könyv szerzőit, amikor esetenként, ahol az megoldható, az érvényes szabvány fejlődési menetére is utaltak. Annak kimutatására már nem maradt hely, hogy a választék szűkítése - pl. egyes melegen hengerelt szelvények vagy a kötőelemek esetében - a termelőnek talán előnyt jelenthet, de a felhasználónak mindenképpen veszteséget okoz és hátrányos.
Vissza 
