A luczerna és a lóher termesztése/Az üzleti szellem/A hitelszövetkezetekről/Hogyan öröklődjék a földbirtok?/Közgazdasági föladatok/A magyar állam mezőgazdasági szocziálpolitikája/Gazd'uram kölcsönügyei/A papirosbúzáról/Előadások/

Előszó

Részlet "A luczerna és a lóher termesztése" című műből:

A luczerna és a lóher termesztése, ellenségei és az ellenségek irtása.

Volt olyan idő, mikor ahhoz mérték a gazda szerencséjét, hogy hány zsák gabonát, búzát avagy rozsot mérhetett a hombárjába, vagy terített el a padlásán. Ma már ezt a mértéket sok vidékén az országnak nem tartják elégségesnek, hanem azt is számba veszik: mennyi takarmánya van a gazdának, ezen mennyi és milyen hasznot hajtó állatokat tud tartani.
Az a gazda, a kinek bőségesen van takarmánya, tart, tenyészt, hasznosít állatokat a miből pénzt lát. Az ilyennek van trágyája, melylyel örökét javítva, azt termékenyebbé tudja tenni, azért ilyennek a hombárja vagy a házhéja is jobban telik, mint az olyanoké, a kik földjeiknek nem képesek trágyázással visszaadni azt a termőerőt, melyet évek során a termésekkel azokból kivettek.
A gondolkodó gazdaemberek ezt belátták és ezért az olyan növények termesztését mindinkább fölkarolták, melyek a háziállatokkal megetethetők, azaz ezek takarmányául szolgálhatnak.
Volt olyan idő, mikor nálunk a gazdák a réten termelt szénánál, szalmánál, a töreknél, polyvánál és a tengeri kórójánál egyéb szálas takarmányt nem ismertek; de halad a világ, azaz haladnak az emberek, kutattak, kerestek olyan növényeket, melyeket a szántóföldeken lehetne termelni, melyek ott termesztve, bőven adnának jó takarmányt. Vissza