Gyakorlati sugárkémia

Fülszöveg

A sugárkémia a nagy energiájú sugárzások vegyi hatásával foglalkozik. Ide tartozik minden sugárzás, amelynek részecskéi nagyobb - rendszerint nagyságrendekkel nagyobb - energiájúak, mint a legfontosabb elemek és molekulák első ionizációs potenciálja, vagyis 7-15 elektronvolt (160-350 kcal/mól). Tehát ezeknek a részecskéknek az energiája lényegesen nagyobb annál az energiánál is, amellyel az atomok az anyagban kötve vannak (mintegy 2,5-10 eV). Ilyen részecskék a radioaktív bomlások alkalmával fordulnak elő, vagy pedig gyorsítóberendezésekkel hozhatók létre. Eszközeit, technikáját tekintve, a sugárkémia ezért a többi nukleáris kémiai tudományhoz, a magkémiához és a radiokémiához kapcsolódik: az előbbi az atommagok átalakulásait tárgyalja, az utóbbi pedig a sugárzó izotópok tulajdonságaival foglalkozik. Tárgya és célkitűzése viszont a fotokémia mellett jelöli ki a sugárkémia helyét, hiszen formálisan csak a reakciókat kiváltó energiakvantumok nagyságában van különbség. A fotokémia ugyanis a látható és az ibolyántúli fény hatásával foglalkozik, amelyek energiakvantumai nem haladják meg az 5 eV-ot. E mennyiségi különbségből azonban fontos minőségi különbségek következnek. A nagyenergiájú sugárzás elnyelődése nincs bizonyos atomokhoz vagy atomcsoportokhoz kötve, azaz kevésbé szelektíven abszorbeálódik az anyagban. Különbség van a kifejtett hatásban is: létrehozhatók a segítségével olyan reakciók, amelyek fény hatására nem mennek végbe. Vissza