Új gazdasági jelenségek

Előszó

Kétségtelen, hogy az a két évtized, amely az első világháború befejezése és az 1939. őszén kirobbant második világháború közé beékelődött, egyike a gazdaságtörténelem legváltozatosabb és eseményekben erősen bővelkedő korszakának. Az első világháború befejezésére pontot tevő békeszerződések ugyanis a gazdasági kérdéscsoportozatok problémáit nem oldották meg szerencsésen, ezért nyomban a békekötések után a gazdasági élet fejlődése világszerte nem abban az irányban fejlődött, amely fejlődés a gazdasági egyensúly visszaállítását és a világgazdaság zavartalan kialakulását vonhatta volna maga után. Már igen korán kiütköztek a visszásságok és rendellenességek, amelyek eleinte csak az egyes államok közgazdaságának szerkezetében, később egyre több ország, majd pedig egész világrészek gazdasági fejlődésében érezhetőkké váltak.
A megzavart gazdasági egyensúly visszaállítására tömérdek kisérlet történt, amelyek eleinte az egyes országok részéről indultak ki, majd pedig az államok egész sorozata próbálkozott - közös nevezőre való hozással - a gazdasági rendellenességek levezetésére. Ilyen módon megbeszélések, tárgyalások és konferenciák egymást követték, amelyek között a tárgysorozat fontosságánál, továbbá az azon résztvett államok nagy számánál fogva a legnagyobb hírnévre és jelentőségre az 1933. évi londoni világgazdasági konferencia tett szert. Jóllehet az ott elhangzott és letárgyalt javaslatok, legalább részben, alkalmasaknak mutatkoztak a felmerült és megismétlődő rendellenességek levezetésére, az értekezlet mégis eredménytelenül fejezte be tanácskozásait, minthogy a megjelent államok nagy többsége a közös megállapodás és javaslat tervezeteinek több elhatározását magára nézve célravezető eszköznek nem tartotta. Vissza