Ormányosbogarak V.

Előszó

11. alcsalád: Curculioninae

Közepes és kis termetű, sőt néha igen apró ormányosbogarak. Ormányuk hosszú, hengeres, a csúcsa felé nem keskenyedik el. Csápárkuk az ormány oldalán fut, ritkán szemük alsó szegélye felé irányul, felülről sohasem látható. Térdes csápjuk az ormány közepe táján ered, ostora 6-7 ízből áll. Szemük oldalt néző, nem érintik egymást a homlokukon. Középmellük oldallemezei kicsik, nem láthatók felülről. Szárnyfedőik a csúcsukon együttesen kerekítettek, teljesen vagy nagyrészt eltakarják a farfedőt, csak az Acalyptus Schönh. nem fajai esetében rövidültek meg kissé: csúcsuk egyenként lekerekített, és így farfedőjük is szabadon látható. Potrohuk második haslemezének hátulsó szegélye egyenes, kétoldalt nem húzódik csúcsosan hátrafelé. Hátulsó combjuk nem vastagodott meg erősen, nincs ugrólábuk. Combjaik belső élén vagy van, vagy nincs fog. Valamennyi lábszáruk csúcsának belső sarkán 1-1 erősebb vagy gyengébb tövis található, a külső sarkon soha sincs sarkantyú. Elülső lábszáruk felső felületén nincsenek erőteljes pontsorok. Karmaik szabadon állnak vagy a tövükön összenőttek, belső oldaluk egyszerű, vagy foggal, sok esetben hosszú nyúlvánnyal ellátott.
Az egész földkerekségen közel 3000 faját ismerjük az alcsaládnak, mindenütt megtalálhatók, ahol életlehetőségük biztosítva van. A Kárpát-medencében előforduló 22 nemhez tartozó 110 faja közül 104 fajt és 33 változatot Magyarországon is gyűjtötték. A Curculio, Anthonomus és Dorytomus nemek több faját mint erdészeti, illetve mint kertészeti kártevőt tartják nyilván, viszont a Smicronyx nem fajai mint a mezőgazdaság káros növényének, a Cuscutanak kártevői némi hasznot hajtanak. Sok faja vízinövényeken él, ezeknek nincs gazdasági jelentőségük... Vissza