Morvay László

Előszó

Részlet:
Feledy Balázs
Morvay Lászlóról, a művészről, a tanárról, a barátról...
Hihetetlen, hogy már több mint tíz éve nincs közöttünk. Ő az a művész, akinek nem csak jeles szakmai munkásságára emlékezünk - s látva munkáit állapítjuk meg: eredetisége, személyessége egyáltalán nem kopik, hanem épp egyre jelesebb fényt áraszt -, de folyamatosan bennünk él pedagógiai tevékenységének mélysége, hatékonysága és személyiségének alkati dinamizmusa. Örömmel látjuk és élvezzük ma is, hogy milyen magasra jutott a rajzban, a metszésben, a rézkarc (és más technikák) virtuóz alkalmazásában. Hogy pályakezdése során milyen szervesen vetette bele magát a zománckészítés rejtelmeibe, a festőzománc különböző módozatainak alkalmazásaival, hogy azt a figuralitásban szocializálódott művészi motívumvilágát - ennek rajzi értékeit, melyek oly lazán és szabadsággal telien váltak grafikai alkotó tevékenységének szerves részeivé -, milyen innovatív kreativitással vitte át (mint "... a Szerelmet a túlsó partra"!) a zománcba, ahol expressis verbis festővé vált a magától értetődő zománcművész minősítésével együtt. S feltűnő, hogy az abszurdra, a gúnyra oly érzékeny művész e világszemléletét, mely amúgy alkatához közel állt, milyen attraktivitással íveltette át a zománcba, miközben egyre fontosabbá vált számára egy olyan nemzeti-historikus értékrend, melyet szintén képes volt művészi látvánnyá tenni zománcművészeti alkotó tevékenységében, sőt épp e technikában kibontakoztatni. Megújította a tűzzománc képről alkotott véleményünket, felbontotta a külső geometrikus formákba zárt kompozíciós rendet, s a két dimenzióból kilépett a három dimenzióba. Sorozatokat készített, melyek jobban voltak alkalmasak makacs gondolatiságának kibontására, a képből plasztika, vagy inkább térformák együttese keletkezett. Vissza