Előszó
1. A kényszerintézkedések fogalma és csoportosítása
1.1. A kényszerintézkedések fogalma
A hatóságok a büntetőeljárás folyamán az eljárás céljának teljesülése érdekében felkutatják és...
Tovább Előszó
1. A kényszerintézkedések fogalma és csoportosítása
1.1. A kényszerintézkedések fogalma
A hatóságok a büntetőeljárás folyamán az eljárás céljának teljesülése érdekében felkutatják és biztositják a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges bizonyítékokat. A bizonyitási eljárás során sok esetben kényszert is alkalmazniuk kell azért, hogy az eljárási cselekmények végrehajthatóak legyenek, illetve, hogy a terhelt a hatóság rendelkezésére álljon. A büntetőeljárási cselekményeknél megkülönböztetünk kényszerintézkedéseket és kényszert nem tartalmazó cselekményeket. Az előbbieket legfőbb tartalmi elemük, a kényszer különbözteti meg az utóbbiaktól.
A kényszerintézkedések szigorú anyagi- jogi- és alaki feltételekhez kötött, törvényi garanciákkal biztositott büntetőeljárási cselekmények, amelyek az eljárás sikere érdekében a törvényes időtartam alatt személyes szabadságot vagy más állampolgári jogosultságot korlátozhatnak. Alkotmányunk XII. fejezete az állampolgárok alapvető jogaival és kötelességeivel foglalkozik. Az 54-59. §-ok többek között az emberi méltósághoz, a szabadsághoz, a személyi biztonsághoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitokhoz való jogot deklarálják. A büntetőeljárás során a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések csak azzal szemben alkalmazhatók, aki alaposan gyanusitható bűncselekmény elkövetésével és ezt a hatóság tényekkel tudja alátámasztani, E feltétel fennállása esetén is csak a büntetőeljárási törvényben meghatározott módon az alaki előirások megtartásával, az ott meghatározott ideig tarthat a személyi szabadság korlátozása.
Vissza 
