Gárdonyi Géza

Előszó

Már innen-onnan egy évtizede lesz annak, hogy az ujabb magyar irodalom legmagyarabb írója: irodalmunk „láthatatlan embere" örök nyugovóra hajtotta le fejét az egri vár sáncai között s bár mind életében, mind halála után több apró cikk méltatta írói jelentőségét és műveit, még sincs egyetlen mű sem irodalmunkban, amely vele behatóbban foglalkoznék. Művem ezen a hiányon óhajt segíteni. Elkészítése közben lehető pontosságra és megbízhatóságra törekedtem. Joggal lehet és kell is ezt hangsúlyoznom, mert a Gárdonyi-irodalom tanulmányozása kőzben lépten-nyomon azt tapasztaltam, hogy a nagy íróról számtalan megbízhatatlan: egymásnak ellentmondó adat van forgalomban. Nem éppen könnyű dolog az eligazodás a megbízhatatlan adatok tömegében, mert a legtöbb feljegyző személyes érintkezésre vagy a Gárdonyi Gézával folytatott eszmecserére hivatkozik s bizonyára én is többször helytelen adatot használtam volna fel, ha a nagy író fia: Dr. Gárdonyi József úr, halhatatlan édesapja élete körülményeire vonatkozólag feltétlenül pontos, megbízható adatokkal el nem lát. Készséggel ismerem el ezen a helyen, hogy az életrajzi részt legnagyobb részben a tőle kapott hiteles adatok alapján készítettem el s egyben a leghálásabb szívvel mondok őszinte köszönetet a jóindulatú útbaigazításokért.
De más szempontból is lehető pontosságra, megbízhatóságra törekedtem művem elkészítése közben. Igyekeztem Gárdonyi Géza írói pályáját a maga teljes egészében felölelni, több „megtagadott", neves könyvtárakban és könyvkereskedelmi forgalomban ma már nem kapható Gárdonyi-művet felkutatni s a nagy író pályájáról minél teljesebb képet rajzolni. Nem elégedtem meg azonban Gárdonyi írói pályájának ecsetelésével, hanem boncolás alá vettem sajátos egyéni világnézetét, alkotó -, előadó művészetét és humorát is, hogy műveiben és írói tulajdonaiban megnyilatkozó lelkét, egyéniségét ne csupán keressem, hanem fel is fedjem. Hogy ezen sokoldalú vizsgálat nyomán sikerült-e a "láthatatlan ember" lelkét láthatóvá tennem, ennek eldöntése nem az én feladatom. Jó lélekkel állíthatom, hogy ebben a tekintetben is lelkiismeretességre törekedtem s talán sikerült is egyben-másban célhoz érnem.
Nem bocsáthatom azonban utoljára szerény művemet anélkül, hogy a leghálásabb köszönetemet ne nyilvánítsam ezen a helyen is annak, aki raritas számba menő Gárdonyi-művek, eredeti Gárdonyi-levelek és egykorú nekrológok kölcsönzésével művem elkészítését, a Gárdonyiról megrajzolt kép minél teljesebbé, tökéletesebbé tételét oly igaz jóindulattal elősegitette: Dr. Szalay József urnak, a Dugonics Társaság és így az egész Délmagyarország egyik szellemi fáklyahordozójának, aki országoshirű kézirat és könyvgyűjteményér a legnagyobb készséggel rendelkezésemre bocsátotta, jóirányú törekvéseimet mindenben támogatta. Ha netalán valami sikere lenne, munkámnak, nem kis részben köszönhetem az ő támogatásának!
Hódmezővásárhely, 1930. március hava.
Futó Jenő. Vissza