Szeged nyomdaipara az 1850-es évektől 1891-ig

Előszó

Részlet a könyvből:
A kötetcímben jelzett időszak szegedi nyomdaiparának az áttekintést megkönnyítő tagolására többféle lehetőség is kínálkozik. Mi azt a periodizációt választottuk, amely a helyi gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális élettel szoros kölcsönhatásban mutatkozó nyomdászati fejlődést egy-egy határozottabban elkülöníthető szakaszra osztja.
Az 1848-1849. évi szabadságharc leverését követő osztrák katonai diktatúra, majd a Bach-korszaknak nevezett időszak, az osztrák centralizációs politika érvényesítése a nyomdászati tevékenység számára - eltérően néhány más iparágtól, a mezőgazdaságtól és a kereskedelemtől - kedvezőtlenebb helyzetet teremtett Magyarországon.
A bécsi kormány a birodalom összes nyomdáját, de különösen a magyarországi területen működőket a legszigorúbb ellenőrzés alá vonta, nehogy a forradalom és a szabadságharc emlékét, példáját idéző nyomtatványokat készíthessenek. A vidéki nyomdák - az 1848-1849. évek igen gazdag, sokféle nyomtatványszükségletéhez képest - kénytelenek voltak megelégedni elsősorban a hatóságok hivatalos nyomtatványainak előállításával. 1850 januártól a helyi hatóságoknak rendszeresen jelentést kellett tenniök közvetlen felettes szervükhöz az egyleteken és társulatokon kívül a nyomdákról és a könyvkereskedésekről is, amelyekben esetleges abszolutisztikus ellenes szervezkedések központjait, vagy elősegítőit sejtette a haladástól rettegő kormányzat. A Haynau-féle 1850. évi sajtórendeletet további intézkedések követték: 1852-ben elrendelték a könyvkereskedések 14 naponkénti ellenőrzését, a könyvtárakban a tiltott könyvek utáni kutatást és azok lefoglalását. (Az ilyen jellegű kutatások eredményességéről azonban szegedi adatokat nem találtunk.) Az eredménytelenség folytán a kutatást rövidesen abbahagyták. Bonyhády István, Csongrád megye főnöke 1852. évi 459. sz., a szegedi Grünn-nyomda működésével, az ott készült nyomtatványok jegyzékének felterjesztésével kapcsolatos rendeletére Wőber György polgármester 1853. január 10-én azt jelentette, hogy "Grün János helybeli Cs. Kir. szabadalmazott nyomdatulajdonosnak nyilatkozata szerint annak nyomdájában semmi hírlap, folyóirat avagy más időszaki nyomtatvány meg nem jelenik". E nyomda országos szinten ekkor közepesnek mondható kapacitását kellőképpen nem tudta kihasználni, jóllehet Szeged, Csongrád megye, az egyes városok részére sokféle hivatalos nyomtatványt készített. Ezen túl a Szeged városi, kegyesrendiek vezetése alatt álló gimnázium és más tanintézetek "értesítvényei", az alkalmi munkák, a folyamatosan megjelentetett kalendáriumok (Szegedi Naptár), a "csíziók", esetenként egy-egy könyv (pl. 1856-ban Tóth Kálmán 100 új költeménye) változatos és sokféle nyomdai tevékenységre utal. Vissza