Az embertől keletre

Fülszöveg

Dr. Gábor Áron - az ágyúöntő szabadsághős leszármazottja - a háború előtt a budapesti 8 órai újságnál és a Reggelnél dolgozott. A háborúban haditudósító volt és „Túl a Sztálin vonalon" című könyvéért a szovjet katonai bíróság 1945-ben elítélte és Szibériába száműzte. 1960-ban tért haza Magyarországra és két évig az Ország-Világ c. hetilap főmunkatársa volt, később az Országos Erdészeti Főigazgatóság sajtóosztályát vezette. Könyve kéziratát részletekben csempészték Nyugatra, majd 1965 nyarán maga is, Nyugat-Németországba menekült. Könyvében a szovjet „emberképzés" és „lélek-kollektivizálás" céljáról, filozófiájáról és módszereiről lebbentik fel a fátylat a szerző sorstársai, szovjet emberek, akiket emberöltőnyi „utóképzésre" küldött börtönbe, lágerbe, szibériai száműzetésbe Sztálin, mert a háború után bepillantottak az európai életbe.
Gábor Áronnak ez a könyve Európa történelmének azt a fejezetét dolgozza fel, amelyben a keresztény erkölcsi-rendben felnőtt népek vesztették el emberi és polgári szabadságukat. A könyv nemcsak a szovjet-rendszer ítélete, de vádbeszéd a nyugati politikusok ellen is, akik örök adósai a lelkiismeretnek, mert ezer éves európai népeket száműztek lelki-szibériába, az embertől keletre. A mű témailag egész: a polgár haldoklása és a szovjet ember születésének drámai élménye, Európa tragédiájának néhány olyan lapja, melyet ilyen mélyen, közel, nyersen még nem mutatott meg századunk irodalma. Vissza