"Nem pusztán üzletképpen tartatott"

Előszó

Debrecen felemelkedése, jelentős településsé válása szorosan összefügg az iskola- és nyomdaalapítással, ezért sem lehet véletlen, hogy a város címerének, jelképes önminősítésének elvi alapzatát is könyvek adják. Mert „szimbólumokat kitalálni, a semmiből teremteni nem lehet. Már csak azért sem, mert azok sohasem egyedül állnak... konkrét kulturális kontextusban telítődik jelentéssel az adott szimbólum..."1 A városcímer központi motívumai (a Szentírás két könyve és a zászlós bárány) a legfontosabb református keresztyén alapelvekre, míg a teher alatt növekedő pálma és a poraiból megéledő főnix a település életerejére, tragédiákra és a folytonos újrakezdésre utalnak. Régi korokban csak olyan helyeken működhetett tartósan nyomda, ahol a szellemi és technikai feltételek egyaránt teljesültek, azaz képzett értelmiség és fejlett kézműipar létezett, ahol erre komoly társadalmi igény volt, és ahol a helyi közösségen jóval túlmutató kapcsolatrendszer biztosította a megrendeléseket. Debrecen ilyen volt: már a 15. században hét országos vásárt tartott, a 16. század második felében az ország leggazdagabb és legnépesebb településévé növekedett, befogadta a török elől menekülő távoli vidékek kereskedőit, iparosait, legmozgékonyabb rétegeit.
A nyomda létesítése és tartós működtetése feltételezte egyrészt a tömeges egyházi és oktatási szükségleteket (többek között templomi énekeskönyvek és iskolai tankönyvek iránt), másrészről viszont a könyv előállításához és terjesztéséhez szükséges mesterségek egész sorát igényelte, a fémek megmunkálásától a bőriparig, könyvkötőktől a kereskedelmi kapcsolatokig. A Tiszántúli Református Egyházkerület új központja közjogilag Erdélyhez tartozott, de három hatalomnak adózott, egyházi hatásköre mindhárom országrészre, a Hódoltságra és a királyi Magyarország egyes részeire is kiterjedt, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, iskolája és céhei messzi földről vonzották a tanulni vágyó ifjakat. Debrecen reformátora „élete vesztése árán" is tanítani akart, a könyvnyomtatás segítségével próbálta megmutatni a szakadék felé sodródó magyarság megtérésének, azaz megmaradásának útját. Vissza