Irk Albert emlékkötet

Előszó

Kedves Olvasó! Be kell vallanom: nagyon elfogult vagyok. És nagyon kellemetlenül érzem magam. És nagyon meg vagyok hatódva. Normális körülmények között igyekszem mindegyik említett tulajdonságtól, illetve jellemvonástól őrizkedni. De most nem tehetem. Hiszen édesapámról van szó. Róla, szelleméről, hitéről, nézeteiről tanúskodik e könyv. Vagy legalábbis szeretne.
De vajon a fiú, aki apját alig ismerte, képes lehet-e a megtisztelő feladatnak eleget tenni. Vajon alkalmas lehet-e arra, hogy apja halála után negyven évvel egy tudós portréját művein keresztül több-kevesebb hitelességgel, a Magyar Kriminológiai Társaság által megtisztelően nagy, 15 rendelkezésre bocsátott ív terjedelemben megrajzolja. Tudom: csak rajtam múlik, hogy mint e kötet szerkesztője, milyen képet sikerül alkotnom apámról - akit a világon mindenkinél jobban tisztelek - az utókornak. Azoknak, akik e köteten keresztül ismerkednek meg vele, és azoknak, akik előadásait egykoron hallgatták, s többször 15 ívnyi munkáját olvasták, tanulták, munkáikban felhasználták.
Szerencsére e kétségek csupán a korábban már kinyomtatott publikációkkal kapcsolatban gyötörnek. A kéziratban maradt, élete utolsó egynéhány évében bekövetkezett változások miatt nyomdafestéket már nem kaphatott és így most először napvilágot látott írások más kategóriába tartoznak. Hogy ezek most megjelenhettek, azért köszönet illeti mindazokat, akik e kötet megjelenését szorgalmazták, előkészítésénél bábáskodtak. Ők is most fogják ezeket a jórészt bölcseleti sorokat először olvasni. Talán meggyőződhetnek róla: jó ügyet szolgáltak, amikor a kötetben helyt adtak a családi archívumban mindeddig féltve őrzött gondolatoknak. A majd9 fél évszázadból szóló gondolatok, intelmek - sajnos - ma érvényesebbek, mint valaha. Budapest, 1991. január
Irk Ferenc Vissza