Fejezetek a filozófiai gondolkodás történetéből

Előszó

Sem a történelem, sem a filozófiatörténet folyamatossága nem ragadható meg csupán abban, hogy az események, illetve a gondolatok valahonnan valahová tartanak. Fontos ismerni a belső mechanizmust is, például azt, ahogy az újban mindig megtalálhatók a régi, a megelőző gyakorlatok, világlátások maradványai. A könyvben elsősorban a régi és az új kapcsolódásait szeretném felmutatni. Ehhez képest az, hogy az egyes iskolákról, filozófusokról kialakított jelenlegi értelmezéseim mennyiben találkoznak az Olvasó jelenlegi felfogásával, csak harmadlagos fontosságúnak tűnik a számomra. Életútjának előrehaladásával ki-ki megtapasztalja majd - ami engem illet, már múltidőben szólhatok erről -, hogy az általunk megélt történelemrészlet, illetve a benne szerzett személyes tapasztalataink, élményeink függvényében miként változnak egyes gondolkodók s műveik iránti vonzódásink és ellenérzéseink. Az is érthetővé válik előbb vagy utóbb, miért határozzák meg a filozófiát mind tudományként, mind művészetként, s még az élethez való sajátos egyéni, kritikai viszonyulásként is. Elég például Senecát, Augustinust vagy Nietzschét a különböző életszakaszainkban újraolvasnunk, hogy belássuk ennek az állításnak az igazságát. De persze nemcsak filozófiai művekre érvényes ez, hanem szépirodalmi művekre, drámákra, filmekre is.
Filozófusokról olvasni egy előre meghatározott kronológiai rendben - afféle sorvezető lehet ahhoz, hogy műveinket, életművüket valamiképpen elhelyezzük a filozófiai gondolkodás történetében. Az ilyen filozófiatörténetek képtelenek visszaadni az egyes történelmi korok, szellemi irányzatok bonyolult és ellentmondásos történeté és problematikáját. Szinte szükségszerű felületességük miatt talán azt javasolnám: használat után eldobandók. Maradnak viszont, s egész életünk folyamán lehetőségként, szellemi kihívásként állnak előttünk az eredeti művek, amelyeket viszont olvasásra ajánlanék, hiszen csak akkor alakíthatjuk ki egyéni viszonyulásainkat, ha a filozófusokat magukat olvassuk. Akadnak közöttük könnyebben olvashatók, velük érdemes kezdeni, ilyenek Platon dialógusai, Arisztotelész Nikomakhoszi etikája, Seneca levelei, Marcus Aurelius Elmélkedései, Epiktétosz Kis könyvecskéje, hogy csak az ókoriakat említsem. Szeretném hinni, hogy munkámmal sikerül némileg felkeltenem érdeklődésüket az egyes szerzők és műveik iránt, minthogy a jelen könyvvel ez lenne a távolabbi cél, a közelebbi meg tagadhatatlanul az, hogy a segítségével sikerrel abszolválják a tárgyat egyetem képzésük során. Vissza