Előszó
A szövés technológiája a szövetek gyártásával, szövésével foglalkozó tudomány. A technológia szó a görög techné = mesterség, és logos = szó, tudomány szavakból összetett; a szövés mesterségének tanát, tudományát jelenti. Közelebbről pedig annyit, hogy a valamilyen célra szolgáló szövetet milyen fonalak milyen kereszteződésével és sűrűségével, milyen módon kell a leggazdaságosabban előállítani. E meghatározás szerint a fonalak kereszteződésével, sűrűségével vagyis a szövetek néhány szerkezeti jellemzőjével foglalkozó tudomány, a kötéstan is szorosan a szövéstechnológia körébe tartozik. Ez így is igaz; a szövés technológiájának alapos tudása nélkül nem lehet elkészítésre alkalmas szövetet tervezni. És megfordítva; a szövőtechnológusnak ismernie kell a szövet szerkezetét, szerkesztésmódját, hogy azt kifogástalanul megszőhesse. Másrészt pedig az is kiolvasható az adott meghatározásból, hogy a szövetek legtöbbjének készítése, tervezése művészi tevékenységet is igényel. Bennfoglaltatik ez egyébként a techné szóban, ami - átvitt értelemben - művészetet is jelent, ahogyan például a görögök a hajóépítés művészetéről beszéltek. A szövettervezés művészi részét a kellő technológiai tudású, művészi készségű tervezők végzik. A végrehajtás azonban, a szövet gazdaságos gyártása a szövőtechnológus feladata. Ezért kell igen jól ismernie - a fonalak, a szövetszerkezet tulajdonságain kívül - a gépek szerkezetét, működésmódját, különböző beállítási lehetőségeit, hibaforrásait és kiküszöbölésüket. Ezeket a hibátlan szövet minél gazdaságosabb előállítása érdekében kell tudnia. A gépek tervezése, egyes alkatrészeinek átalakítása, méretezése másirányú felkészültséget igényel; a szövőtechnológus szemében mindig a gyártmány és ne a gyártó eszköz, a gép legyen az igazi érték, illetve az utóbbi csak olyan mértékben, amennyiben az a célt jól vagy jobban szolgálja. A szövéstechnológia két főbb részre, az előkészítés és a tulajdonképpeni szövés technológiájára osztható fel. Az előbbi több műveletből tevődik össze, míg az utóbbinál inkább csak a géptípusok különbözők.
Az I. kötet bevezetésként a fonás és a szövés rövid történetével, majd a kéziszövés műveleteivel foglalkozik. Mindkettő tulajdonképpen rövid áttekintése a szövéstechnológia teljes területének. Utána kerül sor a lánc- és vetülék előkészítésének, majd pedig a különleges előkészítő műveletek tárgyalására. Befejezésül a könyv a textilgyárak klímaberendezéseit és világításmódját ismerteti.
A II. kötet csaknem teljes terjedelmét a tulajdonképpeni szövés műveleteinek, eszközeinek tárgyalása foglalja le. Befejező része a textilgyárak villamos berendezéseinek leírása.
A III. kötet a szövőgépek működésének folyamatosságát és zavartalanságát biztosító őrszerkezeteket, a fiókváltó, majd az automata berendezéseket tárgyalja. Kiegészítik a szövéstechnológiai tanulmányokat a szövőgépek hajtásmódjáról és karbantartásáról szóló fejezetek. Befejezi a kötetet a szövőgépek fejlődésének, új irányelveinek ismertetése.
Nem fölösleges megemlíteni, hogy - mint egyetlen ismeret sem - a szövéstechnológiai tudás nem alkot önmagában egészet. Ismerni kell az alapanyagot is, amiből a fonalat készítik. Napjainkban talán már kristályosodási folyamatként szemlélhető a fonalaknak természetes és mesterséges szálasanyagok keverékeiből előállított anyaga, ami mindkét alkotó előnyös tulajdonságait igyekszik egyesíteni a hátrányos tulajdonságok kiküszöbölése mellett. Ezért az anyagtan alapos tudása, de főbb vonásaiban a fonástechnológiai ismeretek is nélkülözhetetleneknek látszanak a szövőtechnológus ismerettárában.
A szöveteknek csak igen csekély hányada kerül közvetlenül a szövőszékekről használatba. Általában többé-kevésbé bonyolult kikészítő eljárásokon mennek keresztül, amíg a kereskedelemhez jutnak. A szövőtechnológusnak ezért nemcsak arra van gondja, hogy milyen nyersanyagból készült fonalból, milyen szerkezeti megoldással és szövéstechnológiai eljárással készítse a szövetet, hanem arra is, hogy az milyen kikészítő eljárások után kerül használatba.
Az elmondottakból kibontakozik már a szövőtechnológus - mint központ - irányító jellege: sem a nyersanyag vagy fonal, sem a kikészítő eljárás, hanem a szövő szakember által helyesen megválasztott nyersanyagú fonalból megszerkesztett és megszőtt szövet megadott kikészítése eredményezheti a használati célnak legjobban megfelelő szövetet. A szövőtechnológusra tehát éppen ez a nehéz, átfogó, szintetizáló feladat vár. A szövéstechnológiát ezért mindig azzal az alapossággal, céltudatossággal kell tanulmányozni, hogy a vele foglalkozó szövőtechnológus hamar vezetőjévé váljék az esztétikai megjelenésben, használati tulajdonságokban és gazdaságos előállításban legmegfelelőbb szövet gyártásának.
Vissza 
