Út, igazság, élet

Előszó

«Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.»
Krisztus Urunk e világ fejedelmét «a hazugság atyjának» nevezi.
Íme a két nagy ellentét. Az Úristen ősellensége minden erejével és fondorkodásával arra törekszik, hogy az igazság és szeretet országát megdöntse. Szól nyiltan, szól csendben, hízelegve, de mindig rombolva. A vallásüldözések, szekularizációk mélyén mindenkor világnézeti kérdések rejlenek, mint motorikus, titokzatos erők. «Valóban - írja P. Bangha - a tévedés és félrevezetés mint valami ezercsápú szörny, valami mindent leigázó s birtokába hajtó nagyhatalom borul rá a lelkekre, tömegeket, egész népeket vermez bele a maga sötétségébe s oly sűrű ködöt von az elmék elé, hogy azon a krisztusi igazság napja alig tud áttörni.»
A hazugság és tévedés, a féligazság koronként más és más formában, más és más hangzatos jelszóval ejti tőrbe az emberi értelmet és az emberi szívet, sokszor egész korokét. Ma ismét világnézeti káoszban él az emberiség. Keresgélik az igazságot, de nem mindig ott, legalább is nem teljesen annál, aki minden rejtély megoldása: Krisztusnál. «Christus solutio omnium aenigmatum.» A téveszmék, mint valami lávafolyam árasztják szét a világot mérgező gondolatok tömegét és torlaszolják el az igazság hódításának útját. A krisztusi igazsággal és a Krisztus-felruházta tanító tekintéllyel szemben sokszor oly nagymértékű elfogultsággal találkozunk, hogy annak legyőzése szinte emberfelettinek látszik. Vissza