Patkolástan

Előszó

A kevés példányszámban készült első kiadás elfogyott. Mivel az önkéntes polgári patkolókovácsképző tanfolyamok folytatólagosak, újabb kiadás vált szükségessé.
A könyv tárgyalási módját és menetét megtartottam. Egyes kérdéseket átjavítottam. Gyakorlati irányú újabb kérdéseket vettem fel. A képek kiválasztásánál a szöveg szemléltetővétételére törekedtem, mert azt tapasztaltam, hogy a kép a hallgatók emlékezetében jobban megmarad.
A képeket - 3 kivételével - az első kiadásból rajzoltattam át, a többit magam készítettem.
Felhasználtam újabban Bernard, Imreh, Kotsis közleményeit és Hutyra: Törvényszéki állatorvostanát is.
Itt kell megemlítenem, hogy sajnos, nálunk a patkolókovácsipar nincs külön képesítéshez kötve, bár a többi iparághoz képest különleges helyet foglal el. A patkolókovács élő anyagon dolgozik, amelynek értéke, használhatósága, egészségi állapota, élete a patkolás alkalmával veszélyeztetve lehet. A patkolókovács minden patkolás alkalmával új feladat előtt áll. Ismernie kell a pata bonc- és élettanát, a lábállásokat, ezeknek a mozgáshoz való viszonyát, szabálytalan, hibás és beteg patákat, stb. Így indokolt, hogy ez az iparág külön képesítéshez kötessék. A kovácsmesterség Magyarországon gyűjtőfogalom: kocsi-, szerszám-, patkolókovács, stb. egy személyt jelent. Németországban külön elméleti és gyakorlati vizsga letevése után patkolhat csak a "kovács". Egyetemes nemzeti szempontból kívánatos és szükséges volna, hogy ez a kérdés a német viszonyokhoz hasonlóképen rendeztessék.
Ilyen értelmű rendezéssel juthat ez a kérdés nyugovóra és szolgálhatja a magyar nemzeti vagyonunk, lóállományunk értékének megvédését, illetőleg emelését.
Végül legmelegebb köszönetet mondok Dr. Katona Gyula m. kir. törzsállatorvos úrnak, aki a kézirat átjavítását vállalni szíves volt. Vissza