A magyar settlement-mozgalom eszméi

Előszó

Ennek a munkának az a célja, hogy a magyar közönséget a kor szociális szelleméből fakadó néhány új, de a munka eredménye által az életben már polgárjogot nyert fogalommal megismertesse. Ezek között szerepel egy, amelyik, ha csak idegen nevét tekintjük, a magyar közönség érdeklődésére talán alig tarthatna számot. Ennek a névnek főként a nyugati népek szociálpolitikai fogalmaiban mélyreható tartalma és messze kiható terjedelme van, hazánkban pedig eszméivel és munkájával már intézményesen bekapcsolódott a magyar szociálpolitikába, ez a: settlement. Ez a gondolat, amely főként az angolszász népek társadalmában évtizedek óta résztvesz azok szociálpolitikájában, nagy vonásaiban azt jelenti, hogy a társadalomnak műveltebb rétegeihez tartozó egyének, hosszabb vagy rövidebb időre betelepülnek a társadalom szegényebb rétegei közé, hogy az ottani életviszonyokat saját megfigyeléseik alapján megismerjék és ahol szükség van, ott segítsenek. Ezt az áldozatkész feladatot a szociális idealizmus teremtette meg, azonban ma már - évtizedek multán - a szociális gondolat körében, a civilizált népek társadalmának szociálpolitikája alig nélkülözheti ezt az intézményt. Mert ha a helyes irányú és eredményes szociálpolitika: a meglevő szociális bajok megismerése és azok okainak kifürkészése, az orvoslás gyakorlati eljárásának megállapítása, ez a megállapítás egyrészt mind a betegség mind az orvoslás szempontjából egyaránt, az egész társadalomra mutat és annak egyetemes erőit hívja fel segítségül. Rámutat arra, hogy a baj nem egyéni, hanem társadalmi, következésképen kell, hogy az orvoslásban többe-kevésbbé az egész társadalom kivegye a részét. Másrészt azt mondja, hogy ez a munka eleven és hatékony legyen, ahhoz a bajok és azok okainak kifürkészne, megismerése elengedhetetlen feladat. Vissza