Az Úr ereje

Előszó

Az volna a legegyszerűbb megoldás, ha a szorongatott ember nehézségei közepette, ellenségei erőszakoskodásai idején felemelné kezét, szívét, elrebegne titokban egy imádságot, vagy belekiáltaná könyörgését a világba és a Mindenható erejével, hatalmával megizmosodva tüstént visszaütné mindazt, amit hite, meggyőződése szerint meg nem érdemelten kapott valakitől. Az ellentétek azonnal megszűnnének, a világtörténelem sebes és szennyes folyója kristálytiszta felületű tóvá simulna és az egész világ az Isten szépségét, dicsőségét tükrözné vissza. Isten szabadítása azonban nem jelenik meg terülj asztalkám! módjára; roppant nehéz helyzetek sűrű hinárja fojtogat, problémák tömkelege rémít, a jónak és a gonosznak titokzatos keveréke éget, vagy fagyaszt, rögeszmék felemelnek, vagy földhöz vágnak. Olyan ritkán látható a világban tisztán és pontosan, hogy hol uralkodik a hatalmas Isten és hol erőlködik az uralomraéhes emberi akarat.
Isten hatalma és az ember hatalma nem egy. - Az emberek közötti nagyság még akkor sem egy az Úr hatalmával, ha valaki „Isten kegyelméből" való uralkodónak nevezi magát. Egyiptomi fáraók gúlái, vagy a barokk korszak szédítő pompájú palotái még akkor sem tükrözik a Mindenható erejét, ha a rabszolgákat korbácsoló robotmesterek, vagy a vallási háborúk lobogóit lengetők ajakán és fegyverein megjelenik az Isten neve.
Isten hatalmát megszerezni, vagy bitorolni ősrégi vágya az embernek. Olyan szívesen azonosítanánk mások felett kivívott diadalaink biztosítására és vitathatatlanná tételére céljainkat, eszközeinket a Mindenható útjaival. Annyira szeretnénk mindannyian, ha sikereink örökkévalók, győzelmi koszorúink hervadhatatlanok lennének, ha valami elszakíthatatlan kapcsolatba kerülhetnénk az Úrral, aki minden erejével és hatalmával minket szolgálna. Milyen nagyszerű is lenne, ha Isten tetszése, jóváhagyása kisérné lépteinket, pecsétjével igazolná a mi nagyságunkat, ha mindenből, amink van és amik vagyunk, kicsendülne az Isten hatalma, az Úr ereje! Vissza