A féregnyúlványgyulladás és az időjárás

Előszó

A világegyetem, a makrokosmos és az ember, a mikrokosmos közötti kapcsolat ősidők óta foglalkoztatta az orvost. Már a Krisztus előtti évszázadok művelődési korszakaiban, így az úgynevezett babyloniai vagy chaldeai orvosi feljegyzésekben nyomát találjuk e kérdésnek. A különböző korok az uralkodó világnézeti, bölcseleti és orvostudományi felfogásnak megfelelően, eltérően értelmezték a kapcsolatot és a kérdés nem egyszer kedvezőtlenül a csillagjóslás területére tolódott el.
A külső hatások között mindenkor jelentős szerepet tulajdonítottak a fizikai környezet változásának, az időjárásnak. Ősidők óta ismert, hogy az időjárásnak nemcsak a növényekre és az állatokra, hanem az emberre is van hatása. Hatását a növényvilágra soha senki sem kísérelte meg tagadni és a földműveléssel foglalkozók mindig nagy jelentőségűnek tartották. Bizonyos, hogy az időjárás változásának az állatokra is jelentős hatása van. Az időjárás változásakor a legtöbb állat a szokottól eltérően viselkedik. Az énekes madarak a közelgő vihar előtt elnémulnak, a csendes, néma állatok pedig izgatott hangot ("esőhang") adnak. Közismert egyes állatok nagy időjárás-érzékenysége. A vadkacsa időváltozás előtt vigyázatlanul repdes ide-oda. A praefrontalis időt felismerő, s a vadak időérzékenységét kihasználó vadász gazdag zsákmánnyal tér haza. A rovarok az esőt megelőzően tömegesen menekülnek és fedett helyen, vagy a földön keresnek búvóhelyet. A szabad természetben élő s attól el nem szakadt ember az állatok viselkedéséből megjósolja az időjárás változásait. Vissza