Előszó
Kedves Olvasónk!
A jó pap holtig tanul. A jó nyomdász is. A modern technikára épülő szakmai tudásunk háromévente elévül. Ennek felfrissítése, szinten tartása létkérdés. Mivel a nyomdaiparban posztgraduális képzés nincs, a szakmát művelő, tudásukat gyarapító kollégák a nagy beszállító cégek továbbképzésein, tréningjein pallérozhatják szakmai műveltségüket, illetve a PNYME szervezésében évente tíz-tizenkét más-más tematikával foglalkozó szimpózium keretében juthatnak naprakész szakmai információkhoz.
Áprilisi, oktatással foglalkozó számunk egy igen kényes és érzékeny kérdést, szakmánk jövőjét járja körül. A témában sok e területen érintett szakember véleményét, tapasztalatait adjuk közre. A nyomdászatot, úgy mint sok más szakmát csak elhivatottsággal lehet jól művelni. Ennek gyökerei a tanulóidőre vezethetők vissza, itt dől el, mi érinti meg a nyomdászpalánta szívét.
A legtöbb nyomda készen szeretné kapni a szakembereket, mások éppen ellenkezőleg, a maguk szája íze szerint szeretnék kinevelni a sokmillió gépparkot működtető csapatot. Sokszor a naprakész tudás elvárt követelmény, de a szakmai továbbképzésre már nem szívesen áldoz a munkáltatók zöme - tisztelet a kivételnek. Ez a szoftverekkel kapcsolatos hozzáálláshoz hasonlítható, használni mindenki szeretné, de megvásárolni már nem.
Oktatásról lévén szó hasábjainkon bemutatkoznak a végzős tipográfushallgatók és közzétesszük a diplomázó nyomdamérnökök szakdolgozatainak címeit.
A pezsgő szakmai eseménysorozatról féltucat cikk tanúskodik lapunkban. Jelen számunkból sem hiányozhat a Grafika a Grafikában melléklete, ami ez alkalommal Bányai István munkáit mutatja be. Ajánlom mindenkinek a Magyar Grafikát, melynek következő számában ismét olvashatnak szakmatörténeti csemegérők. Gyönyörű tavaszt, napsütéses kirándulásokat és lapunk olvasására is elegendő szabadidőt kívánok mindenkinek!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal