Széchenyi meggyilkoltatása

Előszó

A római katolikus egyház tanitása szerint az öngyilkos a Tiz Pransolat 5. cikkelye ellen vét, mert embert öl. Sulyosabb vétket követ el, mint a hét fő-bün elkövetője s ezért, ha Isten külön kegyelemben nem részesiti, örök kárhozat lesz osztályrésze a más világon. Ez lenne a "legnagyobb magyar" sorsa is, mert hiszen a mai napig fönntartott hivatalos hazugság szerint az 1860 április 8-ára virradó éjjel saját kezével vetett véget életének. Sujosbitja még vétkét az, hogy husvét vasárnapjára, Jézus föltámadásának szent ünnepére esett öngyilkossága, tehát a Feltámadás nagy ünnepét szentségtelenitette volna meg tettéve, - ha t. i. öngyilkos lett volna.
A római katolikus egyház az öngyilkost egyházi temetésben sem részesíti, oly nagy bünnek tartja az öngyilkosságot. Széchenyi eseténél kivételt tehetett, mert hiszen ő tébolydában lakott s így a pillanatnyi agyzavar föltevése teljesen elfogadható mentség volt számára. Azonban nemcsak az Uristen tudta, hogy Széchenyi nem tébolyodott, de az osztrák császári hatóság is, melynek kiváló kegyben álló tagja, b. Thierry rendőrminiszter meg is irta Széchenyinek, hivatalos levélben, hogy "a tébolyda megszünt Excellenciád számára menhely lenni". (Ez az a levél melyre az öngyilkoselmélet hivei támaszkodnak, hogy t. i. Széchenyi, mint a büntetéstől félő kis diák, dz elől a halálba menekült. Mennyi értéke volt e levélnek, arra alább bőven terjeszkedem ki, - itt csak ennek gyerekes voltára mutatok rá.) Vissza