Az atipikus oktatási módszerek

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az atipikus módszerek értelmezése, megjelenése itthon és külföldön
Bár az ún. atipikus tanulási módszerek népszerűsödését az utóbbi évtizedek hozták magukkal - elsősorban az élethosszig tartó tanulás elvárásainak jegyében, valamint a felnőttek tanulási hatékonyságának növelése céljából -, alapjai ennél sokkal messzebbre nyúlnak vissza: egyes elemei ugyanis megfigyelhetők már a különféle reformpedagógiai törekvésekben is. Elsősorban Dewey, Freinet és Montessori munkáiban találhatóak meg azok a gondolatok, amik nyomán később - más társadalmi környezetben - kibontakozhattak a nem-szokványos tanulás különféle formái, módszerei. Mígnem a '60-as és '70-es években, főként az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, valóban megkezdődött a hagyományos oktatási formák látványos "fellazulása", s mindez teret adott a tanulással-tanítással kapcsolatos új látásmód különféle területeken való érvényesülésének is.
Deweynak a '70-es években tapasztalt "újrafelfedezése" - például - szinte egyet jelentett a pedagógiai reformok perspektívájával; sokan kifejezetten az általa megalapozott projekt-oktatástól várták a hagyományos iskolarendszerű oktatásban kudarcot valló tanulók kizárólagos kibontakozási lehetőségeit. A Freinet által hangoztatott - pontosabban a gyermekektől általa elvárt nagyfokú tanulási önállóság -, és a Montessori-féle, a szabad választásokon alapuló pedagógia alapelvei pedig teljes összhangban voltak az „aktív részvétel" fontossága mellett elkötelezett kiváló pszichológusok, a gyermekpszichológus Piaget, a humanisztikus irányzat „apostolainak" tekintett Rogers, Lewin és Maslow nagyhatású nézeteivel is. Mindez elkerülhetetlenül újabb, az eddigieknél jóval nagyobb önállóságot igénylő módszerek alkalmazásának lehetőségét kínálta a legkülönbözőbb pedagógiai helyzetek szereplői számára." Vissza