Negyedszázad a kommunikáció bűvöletében

Előszó

Sok helyütt és gyakran írtunk és beszéltünk arról, hogyan vetette meg lábát Magyarországon az egyik legújabb gyógypedagógiai és rehabilitációs módszer, az augmentatív és alternatív kommunikáció (AAK) egy kis civil szervezet, a Bliss Alapítvány jóvoltából. 1987 és 2012 között együtt jártunk az országgal, lépésenként tanultuk, hogyan kell új, demokratikus keretek között működni, civilként gazdálkodni, önálló szellemi műhelyt építeni. Hogy csak és kizárólag diadalmenet lett volna e 25 év, senki nem állíthatja, de hogy szép volt, az biztos. Közel ezer olyan családnak tudtunk segíteni - ha másképp nem, jószóval, odafigyeléssel, emberséges tanáccsal -, amelynek egyik tagja a legemberibb funkció, a beszéd nélküli életre kényszerült. Ha beszédet nem is adhattunk, de a kommunikáció más csatornáit megnyithattuk a gyermekek és gyakran felnőttek számára is: lehetőséget kaptak rá, hogy az AAK speciális eszközeivel megosszák a családdal és a világgal érzéseiket, gondolataikat, kérdéseiket. Az AAK elsősorban abban segítette az arra rászorulókat, hogy ne maradjanak ki visszavonhatatlanul a „közös világból"
Az is nagyon jó volt, hogy az úton sok rendkívüli emberrel találkozhattunk. Nemcsak olyanokat érintett meg a beszéd hiányának tragédiája, akik tanítványaik vagy családtagjuk révén szembesültek vele, hanem teljesen kívülállókat is, pl. könyvkiadót, bankárt, mérnököt, kutatót, szállodást. Hasonlóképpen az elkötelezett munkatársakhoz, ők is mindig azt adták, bel- és külföldön egyaránt, amire éppen szükség volt: technikai eszközt, ötletet, tudást, tapasztalatot, munkát. És természetesen gyakran nyújtottak nagylelkű támogatást is, ami nélkül egy program fenntartása, mindenki jól tudja, lehetetlen lett volna. Vissza