Az alberti Evangélikus Egyházközség 1711-1981 és Szeretet Otthon története 1942-1992

Előszó

Huszonhárom esztendőn keresztül közegyházi szolgálatban álltam. Egyházunk legtöbb gyülekezetében megfordultam, életüket megismertem. Láttam és megtapasztaltam az "élniakarás" csodáit s a szolgálatban, az áldozatkészségben való fáradozást. Bár szorosan nem tartozott munkakörömhöz egyházunk diakóniai szolgálata, mégis úgy adódott, hogy belesodortattam - s ebben bizonyára az égi kezek is besegítettek -, egyházunk szeretetintézményeinek napi gondjaiba. És "ott" ragadtam. Szakmailag nem értek sem a testi-, szellemileg sérült gyermekek gondozásához; az idősökkel foglalkozó tudománynak, a gerantológiának sem vagyok az ismerője. De Isten megnyitotta szememet s szívemet, hogy lássam az elesetteket, a kérő szemeket, a kinyújtott kezeket. S láttam az áldozatos szolgákat, a gyülekezeteink tagjait, akik szeretetükkel, munkájukkal, hitükkel álltak egyházunk szeretetszolgálata mögött. Láttam és ismertem a diakónia tegnapjainak a munkásait.
Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy ha lesz időm - ha vázlatosan is -, de megírom az alberti gyülekezet történetét "születésétől napjainkig".
Nem gyülekezet-történetet írok. Mindössze annyit szeretnék "szolgálni" e kis könyvecskével, hogy azok, akik kézbe veszik, a nyomtatott betűn keresztül is érezzék az Alberti Evangélikus Egyházközség igazi kincsét: az Isten kegyelmét, amely e település népét, az itt lakó evangélikus gyülekezetet közel három évszázadon keresztül megőrizte és megáldozza.
Íme, a múlt és a jelen. A Jövőt bízzuk az Úr kezére! Vissza