Az emberfajok élete és jövője (Tiltólistás kötet)

Előszó

Az erőset, a teljesen tárgyilagosat a
szeretettől és igazságosságtól még a
megköveztetés sem tántorithatja el.

Tanulmányomnak könyvalakra való megnövekedése tulajdonképpen a Kir. Magyar Orvosegyletnek köszönhető, amelynél az utóbbi 3-4 év alatt többször jelentettem be előadást e tárgykörből, de mivel az Elnökség véleménye szerint ez nem tartozik szigoruan vett orvostudományi problémák közé - mindannyiszor kitértek kérelmem elől.
Igy elestem ugyan az előzetes kritikától, de viszont a felolvasásra szánt anyagot, amely még a háborus évek idejéből adódik, azóta annál tüzetesebben s minden szempontra kiterjedő figyelemmel bővitettem ki és dolgoztam át.
Kritikusa első sorban magam vagyok: a kitüzött feladatot - minden befolyástól függetlenül - csakis az eszményi célok szolgálatában, legjobb tudásommal igyekeztem megoldani, de mégis, mint minden emberi münek, az én tanulmányomnak is megvannak a maga gyengéi. - Fogyatékossága a felölet tárgyhoz képest - bár aránylag igen sok adatot dolgoztam fel - a kevés számu adat, az egyes források kellő ellenőrzéshiánya, valamint az egyes részeknek szinte csak szilánkosan szakadozott tárgyalása. Főleg ez utóbbi oknál fogva egyes helyeken az egység érdekében rövid ismétlésekkel is kellett élnem. A részletes fejtegetéshez még 3-4-szer ekkora terjedelem sem lett volna elég, ezért munkám kidolgozásán néhol meglátszik a vázlatszerüség s dióhéjszerüség és ennek tulajdonitható az a gyengéje is, hogy több helyen nagy benne a zökkenő. Néhol talán nyelvezete is döcögős s messze jár a mindennapi élet gördülékeny mondataitól, de ez sokszor a tárgy tartalmának a szokatlanságából következik. Vissza