A felszolgáló és vendég kapcsolata

Előszó

Részlet:

"Az értékesítés pszichológiájának egyik szakembere, Maison Haire azt írja, hogy az éttermi vendég voltaképp "nem a húst rendeli meg, hanem a sercegést", vagyis a vendéglátóipari szolgáltatásban jelentékenyebb a fogyasztás környezete, a tálalásmód, mint maga az étel. E megállapításban van némi igazság, de a szerző kissé túloz, hisz a látványosabb flambírozás nem pótolja a felszolgált étel minőségi, tartalmi hiányosságait. Az igazság tehát az, hogy a vendég attitűdskáláján /igényrangsor/ egymás mellett szerepel a hús és a sercegés, vagyis a rendelt árut abban a mennyiségben és minőségben kell kapnia, ahogyan rendelte, hozzáadva - különösen a szórakoztatás-centrikus egységekben - a vonzó, kifogástalan atmoszférát. Erre céloz egy múltszázadbeli erdélyi szakácskönyv bevezetése is: "Tsináld meg ugy vendégednek, mint ha magadnak tsinálnád, tedd szépen, tsinosan elibe, hogy kedve teljen benne, meglásd, vendéged el nem hágy, mig él".
Az erdélyi vendéglátó rátalált a vendéglátás pszichológiájára, mert a vendég a felszolgálóban nemcsak az étel átadóját látja, hanem az értékesítés olyan szakember-művészét, aki érzékszervi, ízlésbeli, érzelmi és esztétikai igényeit egyaránt képes kielégíteni. A vendéget a szolgáltatásaink igénybevétele során - különösen az alapellátás-centrikus egységekben - általában racionális és praktikus érdekek vezetik. Ehhez azonban - egy-egy embertípus életmódjától és igényszintjétől függően - olyan érzelmi, esztétikai, vagyis pszichikus igények is kapcsolódnak, amelyeket a vendéglátóiparnak ki kell elégítenie." Vissza