Előszó
Magyarország 2004. május 1. óta tagja az Európai Uniónak. Mielőtt hazánk belépett az Európai Unióba, jogrendszerünket meg kellett változtatni és a jogharmonizáció során át kellett venni az Unió előírásait. A vetőmag- és szaporítóanyag forgalmazás területeit az Unió általában irányelvekkel szabályozza. Az irányelvek nem határoznak meg közvetlenül jogokat és kötelezettségeket az Európai Unió tagállamaiban élő állampolgárok számára. Az irányelvek a tagállamokat kötelezik arra, hogy azok joganyagát átültessék saját jogrendszerükbe, melynek során bizonyos nemzeti sajátosságok is teret kaphatnak.
A gyümölcstermesztés szaporítóanyag forgalmazását, beleértve a fajtahasználat szabályozását a Tanács 92/34 EGK irányelve és ennek végrehajtását szabályozó több bizottsági irányelv tartalmazza. Gondot jelent, hogy az Európai Unió Bizottsága a végrehajtási irányelveket egyelőre csak a minimális minőségi követelményeknek megfelelő szaporítóanyagra - a CAC kategóriára - készítette el. A fentieket a magyar jogrendszerbe átültetendő, alkotta meg az Országgyűlés a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvényt, és ennek végrehajtását elősegítő, a növényfajták állami elismeréséről szóló 40/2004. (IV. 7.) FVM rendeletet, valamint a gyümölcs szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 64/2004. (IV. 27.) FVM rendeletet.
A fenti jogszabályok szerint a vírusmentességre és a fajtaazonosságra vonatkozó minőségi tanúsítással azok a gyümölcsfajták szaporíthatok, amelyek megtalálhatók a Nemzeti Fajtajegyzékben, vagyis állami elismerésben részesültek ill. állami elismerésre történő bejelentés után egyedi szaporítási engedélyt kaptak.
Jelenleg egyéb gyümölcsfajták is forgalmazhatók, ha ezeket a fajtákat felvették a Szállítói Fajtajegyzékre. Ezek a fajták - még ha növényegészségügyi szempontból meg is felelnének - csak a CAC kategóriában forgalmazhatók.
Gyümölcsfajták esetében az állami elismerés feltétele Unióba lépésünkkel változott, az új jogszabályok szerint elegendő az állami elismeréshez, ha a fajtajelölt megkülönböztethető - legalább egy tulajdonságában - a bejelentés benyújtásának időpontjában közismert fajtáktól, továbbá egyöntetű és állandó. Az állami elismerésnek ma már nem feltétele, hogy a fajta gazdasági értékkel is bírjon, vagyis gyengébb gyümölcsfajták is részesülhetnek állami elismerésben. Éppen ezért válik fontossá, hogy a termesztők még fokozottabban odafigyeljenek az ültetendő fajta megválasztására. Ehhez ad az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet információt jelen leíró fajtajegyzékében, amelyben a 2004-ben államilag elismert gyümölcsfajták termesztési és felhasználási tulajdonságait értékeli a vizsgálati eredmények alapján.
Vissza 
