A magyar mezőgazdasági ismeretterjesztés 1100 éve

Előszó

Amikor kedves tanítványom, dr. Komáromi Sándor iskolaigazgató és korábbi nagyra becsült munkatársam, dr. Pálfi György ny. múzeumigazgató barátom immár könyvvé érlelődött kéziratát először kézbe vettem, arra gondoltam milyen szerencsés is az utókor, hogy két lelkes, a műszaki tudományokkal felvértezett, elkötelezett szakember szorgos gyűjtőmunkával, belső indíttatásból vette a fáradságot, s megalkotta a magyar mezőgazdasági szakoktatás és ismeretterjesztés kultúrtörténetét. Múltban gyökerező önbecsülésünk, a jövő iránti elkötelezettségünk egyaránt sokat meríthet ebből a munkából. Valljuk, hogy Magyarország históriája, sikere és sikertelensége egyaránt a földből, a természettel való együttélésből, a mezőgazdasági kultúrából és a műszaki, gazdasági, biológiai tudással létrehozott javakból táplálkozik. Nem lesz ez másként a jövőben sem. Súlypontok átrendeződnek, struktúra változik, s ... "bár a víz szalad, a kő marad..."
Igényes, sokak által hitelesített, érzelmi töltéstől sem mentes monográfiát tart a kezében a kedves olvasó. A könyv a fellelhető kezdetektől egészen napjainkig végigkíséri a mezőgazdasági tudásgyarapítás, s az ennek keretet adó iskolarendszer fejlődését Magyarországon. Személyek, tettek, intézmények, épületek, könyvek, gépek, mintagazdaságok, kísérleti állomások, néprajz, oktatás-igazgatás,... Mindezekről szó van. Rendszerezve, időrendben összekapcsolva gondolatíveken, és sok-sok kiemeléssel a lényeget illetően. Vissza