Előszó
Közel 20 esztendeje annak, hogy a budapesti II. sz. Női Klinika vezetését a nyugdíjba menő Tauffer Vilmos után Tóth István, Tauffer tanár legkedveltebb tanítványa vette át.
Egy klinikus-professzor helyzete sohasem könnyű. Amilyen decorumot jelent ez az állás, ugyanannyi nehézséget, fáradságot, felelősséget is. De nemcsak az orvosi tudás, a pedagógiai készség, a vezetésre, irányításra való alkalmasság, az adminisztráció tömkelegében való tájékozódás teljesmérvű szükségessége az, ami oly nehézzé teszi a klinikus-professzor munkájának tökéletes ellátását. Megnehezíti ezt a munkát az is, hogy talán senki sincs jobban kitéve a jó és rosszindulatú kritikának, talán senki sincs annyira a kartársak, tanítványok, betegek, sőt nyugodtan mondhatjuk : az egész társadalom véleménynyilvánításának kereszttüzében, mint az, aki egy klinika élén áll. Különösen így van ez a fővárosi klinikáknál, de még inkább akkor, ha valaki olyan általános tekintélynek örvendő, köztiszteletben álló professzornak a helyét foglalja el, amilyen Tauffer Vilmos volt.
Alkotni : gyönyörű dolog. Megtartani : nehéz, fáradságos munka. Tauffer Vilmosnak megadatott, hogy megteremtse a magyar operatív nőgyógyászatot. Az ő utódjának nem volt szabad megállania a megkezdett úton. De nem is lehetett, mert megállás nincs. Vagy előre, vagy hátra. A történelem tanúsága szerint a nagy uralkodókat rendszerint gyengék követik. Akik talán csendes, zajtalan korban igen jól megállották volna a helyüket, de nagy elődjeik után túlságos a kontraszt. Ez művészeti és tudományos téren is így szokott - sajnos - lenni. Éppen ezért produktivitás, de különösen a produktivitás látszata szempontjából sokkal könnyebb a helyzete annak, aki színtelen korban, szürke elődök után veszi át a vezetést.
Tóth Istvánra hárult az a nagy feladat, hogy a Tauffer által megkezdett tudományos orvosi és tanítói munkát folytassa. Amikor a tanszéket átvette, illetékesek és illetéktelenek nagy érdeklődéssel néztek működése elé. Hogy megfelelt-e a várokozásnak, arról nekünk, akik az ő oldala mellett dolgozhattunk, akik egészben vagy részben az ő tanítványainak vallhatjuk magunkat, nem lehet véleményt mondanunk. De talán szabad kiragadnunk egy-két epizódot.
A bécsi nőorvos-kongresszus résztvevői eljöttek Pestre. Természetes, hogy látni szeretnék Tóth tanár műtétjeit. Hiszen nevét azok az eljárások, melyeket a hasmetszéses ill. hüvelyi műtétek terén olyan világhírű műtőktől mint Faure és Stöckel függetlenül, de hasonló elgondolás alapján ajánl és alkalmaz, régen ismertté tették. A műtét előtt beszélgettünk azokról a kitűnő eredményekről, amelyekről Tóth tanár ismételten is beszámolt. Egyik-másik vendég kissé szkeptikus.Talán kis lámpalázunk is van. Hiszen kitűnő szakértők előtt folynak majd a műtétek és - a véletlen okozta talán - éppen két igen súlyos - mondhatnám problematikus kilátású - hüvelyi műtét van soron. A kollegák némelyike hitetlenkedik, hogy a műtét hüvelyi úton megoldható. De csak addig, amíg benne nem vagyunk a műtétben. - Utána elhallgat minden kritika.
Vissza 
