Marika babaháza (dedikált példány)

Előszó

A játék, a baba egyidős az emberiséggel. Már az egyiptomi, római gyermeksírokban is találtak agyagbabákat. A gyermek számára a babázás felkészülést jelent a felnőtt életre. Játszott a mezőn a parasztgyerek és játszott a palotában a királyfi. Kezdetben a lányok és a fiuk együtt babáztak. XIII. Lajosról /160l-l643/ és leánytestvéréről tudjuk, hogy egy alkalommal gyermekeknek való nagy babakocsit kaptak, tele játék babákkal. A XIX. századtól kezdődően aztán a babázást főként a kislányok játékának tekintették. Az első babákat a szülők készítették a gyermekek számára. Majd a középkortól Európában és az Egyesült Államokban gyárak százai ontják a babákat a kicsik és nagyok számára. A szép baba hírt hozott a kor divatjáról, távoli országok embereiről és szép dísze lett a lakásnak. A babagyűjtés lassan kedvelt szokássá vált. A világ legismertebb babagyűjtője Viktória, angol királynő /1819-1901/ volt. Már fiatal hercegnőként 132 fababát őrzött. Harmincnégynek maga varrta a ruháit. Állítólag unokája, II. Erzsébet is hódol a babagyűjtés szenvedélyének. Az évszázadok során készített sok millió babából azonban csak kevés maradt fenn eredeti állapotában. Ám szerte a világon akadtak ügyes kezű nők és mesteremberek, akik rendbe hozták, felélesztették őket. így most a kíváncsi érdeklődők magángyűjteményekben és múzeumokban is megcsodálhatják a kor- és műtörténet ezen érdekes és igen értékes kis tárgyait. Sonneberg /Németország/, London, Párizs, New York múzeumai után 1991-ben végre Magyarországon is megnyílt egy babamúzeum. Ismerkedjünk most meg a hazai múzeumalapító, babakészítő és javító, babagyűjtő iparművésszel, múzeuma révén pedig a baba kultúrtörténetével. Vissza