Török nyelvkönyv

Előszó

Hatszáz esztendős múltja van immár a török nyelv irodalmi kialakulásának. A török birodalom első szultánja, Oszmán után oszmánnak vagy oszmán-töröknek is nevezik Ázsia szélső nyugotjának és Európa szélső keletjének azt a török idiómáját, amely az európai és kisázsiai Törökország mohamedán törökségét egységes nemzetté olvasztotta össze. A török nyelv az urál-altáji nyelvcsalád török-tatár csoportjához tartozik és így nyelvileg is ősrokonsági viszonyban van a finn-magyar nyelvcsoporttal, az urálaltáji nyelvcsalád egy másik kiágazásával. Több világrész vallja otthonának az oszmánok nyelvét. Török nyelven beszél az európai és ázsiai törökség iszlám lakosságán kívül az ott élő görögök, örmények és spanyol-zsidók legtöbbje és elterjedt a török nyelv használata azokon az arab területeken is, melyek török közigazgatás alatt állanak. Nemkülönben Boszniában és Hercegovinában, ahol az iszlám hitéletnek és a mohamedán iskoláknak szinte kalifátusi nyelvévé emelkedett. Kultúrális felsőbbsége a krimi és kazáni tatárságot s a kaukázusi törökséget, nemkülönben a dunamenti bolgár és román tatárságot is meghódította és az oszmánok nyelvét az iszlám törökség klasszikus nyelvévé avatta. Hazai területünkön az adakálei kis szigetnek színtörök a lakossága, színtörök a nyelve.
A török nyelv ismerete nekünk magyaroknak nemcsak művelődésbeli, hanem egyúttal gazdasági és kereskedelmi szükséglet. Azok a nemzetközi átalakulások és korunknak világirtó küzdelmei, melyek gazdasági jövőnket új perspektívák elé állítják, szinte parancsolólag követelik a kulturális és világkereskedelmi érdekeinket olyannyira érintő török nyelvvel való foglalkozást. Elsősorban ilyen célok késztettek újabb török nyelvkönyvem megszerkesztésére. Módot kívántam nyújtani nemcsak iskoláinknak és a tanuló fiatalságnak, hanem azoknak a gyakorlati törekvéseknek is, melyeknek a török nyelv lehető elsajátítása már-már halasztást nem tűrő gazdasági szükségletnek bizonyult. Vissza