Előszó
Barátom kiállításán eltűnődtem, milyen gazdag tartalmakat rejt egy műalkotás formája. A festményeken üvegek, apró tárgyak láthatók, tulajdonképpen csendéletnek lehetne nevezni őket, ám ezzel nem...
Tovább Előszó
Barátom kiállításán eltűnődtem, milyen gazdag tartalmakat rejt egy műalkotás formája. A festményeken üvegek, apró tárgyak láthatók, tulajdonképpen csendéletnek lehetne nevezni őket, ám ezzel nem mondtunk semmit. A tárgyak egymás mellett, összefonódva, néhol egymásba áttűnve alkotnak kompozíciót, s élőlényekre emlékeztet elevenségük. Tulajdonképpen mindegy, hogy Miklós barátom portrét vagy üvegeket fest, mert ugyanaz az elevenség itatja át a műveit. Minden, ami a vásznakon megjelenik, sajátosan életre kel.
De mi az elevenség titka? Az összefonódás és egymás mellett élés értékként tűnik szemünkbe, áttételesen az emberi kapcsolatok szépségére utal. A tárgyak egymásba mosódása nem szünteti meg a különállásukat - hasonlóan, mint egy harmonikus családban, ahol mindenki együttműködik, megőrizve közben a saját szuverenitását. A képek hátterei szintén eleven benyomást keltenek, hol felhők, hol fák lombjainak visszfénye indít el képzettársításokat bennünk. Az a benyomásunk, hogy a világ teljessége jelenik meg, miközben csak néhány üveg látványa a képek témája.
Vissza 
