Előszó
Állatvilágunk sorában kétségen kívül a gerincesek azok, amelyek a magyar értelmiség érdeklődését szélesebb körben is felébresztik. Annál feltűnőbb, hogy irodalmunkban Magyarország gerinces állatainak teljességével különlegesen foglalkozó kézikönyv mai napig hiányzott. Ez buzdított arra, hogy irodalmunk eme hézagát kitöltsem.
Tárgyam feldolgozása közben két nézőpont vezetett. Az egyik szerint arra törekedtem, hogy munkám a rendszeres állattan keretében feltüntesse a Kárpátmedence gerinces állatfajainak teljességét, úgy, amint ma ismerjük és ezzel a magyar gerincesfauna kézikönyvéül szolgáljon; a másik, hogy a gyakorlati ember: a magyar mezőgazda, erdész, kertész, szőlősgazda, állattenyésztő, halász és vadász feltalálja benne mindazt, amit a magyarországi gerincesekre és a nálunk tenyésztett állatokra zoologiai kézikönyvben kereshet. Ez a kettős cél a rendszeres állattannak gyakorlati vonatkozásaival való helye arányba állítását és munkám harmónikus egésszé forrasztását kívánta meg.
Amit munkámban nyujtok, az hazánk gerincesállatvilágának tanulmányozásában eltöltött több mint negyvenévi kutatás, megfigyelés és tapasztalat, valamint harmincévi gazdasági akadémiai, gazdasági állattani katedrai működés közben szerzett tanulmány és gyakorlat eredménye. Kutatásaim színtere a Kárpátok rengeteg bükkösei-, fenyvesei-, az erdő felső határán felül emelkedő sziklás havasi legelői- és rohanó hegyipatakjaitól, a dunántúli szelídebb lejtőkön és az Alföld tölgyesein, terjedelmes szántóföldjein, füves pusztáin, futóhomok térségein, szíkes-pocsogós vidékein, folyóin és folyómenti árterületi erdein át az alföldi és a dunántúli nagy nádasokig és a Balatonig terjedt.
Könyvbemben a fajok kereteit inkább tágabb, mint szűkebb értelemben alkalmazom, annyival is inkább, mert amely faj keretén belül elfogadható, vagy határozottan megállapítható és nem egyéni tulajdonságon, vagy éppen rendellenességen alapuló differenciálódás mutatkozik, azt harmadik név hozzáfűzésével mint alfajt, fajváltozatot vagy fajeltérést úgyis feltüntetem. Figyelmen kívül kellett hagynom a magyar faunakatalógus emlőssorozatába minden kritika nélkül felvett s leginkább külföldi rendszerbúvároktól "felfedezett" és rendszerint csak egy-két alapított azon magyarországi "új faj"-okat, melyek feltüntetett ismertető bélyegei oly minimálisak, vagy az állat korával annyira változók és átmeneteket alkotók, sokszor pedig teljesen elmosódottak, hogy azok a legtöbbször nem is körvonalazhatók határozottan, sokszor pedig annyira rejtettek, hogy külsőleg meg sem állapíthatók (pl. koponyacsontarányok). Minthogy az ily jelleget életmódbeli sajátosságok nem támogatják, egymagukban nem nyujthatnak komoly alapot arra, hogy egyes fajok bizonyos egyéneit külön fajok és illetőleg más alsóbb rendszertani fokozatok gyanánt értékelhessük.
Vissza 
