Egyetemes és hazai történelem I.

Előszó

Részlet a könyvből:

A történelem

Az emberiség története? "Vérfolyam, amely ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki és egyfolytában, szakadatlan jön le korunkig." A történetet, amely valamennyi tudomány között a legközelebb áll talán a költőhöz, éppen költő: Petőfi Sándor határozta meg ilyen ridegen. Még pedig abban a korban, mikor a történetírók nagy része már hadat izent annak a felfogásnak, mely a történelemben nem látott mást, mint a háborús események összefüggő elbeszélését. Annál különösebb a nagy költőnek idézett meghatározása, mert ő maga, más helyen, a világ sorsát intéző, az ótestamentumban olyan fenséges szavakkal megrajzolt erős Isten iránt bizalomra intvén nemzetét, így szól: "Nézzetek belé a történet könyvébe: mindenütt meglátni vezér-nyomdokát." Itt már ő sem véletlen eredetű és szabadjára ömlő folyamnak látja a történelmet, hanem az események olyan láncolatának, melyek egymásba kapcsolásában része van annak a hatalmas istenségnek, ki Dániel próféta, a történelem első bölcselője, szerint is "megváltoztatja" az időket és az idő részeit. Leveri a királyokat és szerez királyokat."
Íme az eseményeknek teológiai magyarázata; és valóban, Petőfi nagy kortársa, Comte Ágost, az emberi szellem fejlődésének első fokául a teológiai gondolkozást jelölte meg, amely az élet és a történelem eseményeinek okát természetfeletti hatalmakban keresi. Második foknak a metafizikai gondolkozást tartotta, amely a valóságot az ideákból, a dolgok lényegét tévő eszmékből akarja megmagyarázni. A gondolkozás fejlődésének harmadik foka a pozitivizmus, az, melynek maga a kiváló francia bölcselő volt a képviselője. Vissza