Előszó
A Codex Iuris Canonici, a római katholikus anyaszentegyháznak 1918. május 19. óta hatályban lévő egyházjogi törvénykönyve a maga 2414 kánonjában tömören és világosan szabályozza az Egyház életét minden vonatkozásban, kiterjed a latin szertartású katholikusokra és sokban kötelező a keleti szertartású katholikusokra is. Az egész világon hatályos jogszabálygyűjtemény tehát ez a törvénykönyv.
Az egyház a földkerekség összes katholikusainak „látható társasága" az összes katholikusokat magába foglaló, az egész földkerekségre kiterjedő jogi személy, szuverén és így független attól. Hogy jogi személyiségét a szintén szuverén államok elismerik-e vagy sem. A közérdek parancsa természetesen az, hogy amint az Egyház az államok szuverénitását világi ügyekben elismeri, úgy az állam is ismerje el a lelki élet terén az Egyház szuverénitását és a két szuverén jogi személy egymással karöltve igyekezzék a polgárok lelki és anyagi boldogulását előmozdítani. E cél szolgálatában párhuzamosan kell haladnia egymás mellett az egyházi és a világi törvényhozásnak.
Magyarország Szent István óta jogi személynek ismeri az egyházat és ez a bölcs, alapvető közjogi felfogás közel ezer év óta az egész magyar törvényalkotásban és jogalkalmazásban állandóan megnyilvánul.
A magyar jogélet gazdag az egyházi vonatkozású világi jogszabályokban, melyek nagyjában háromfélék lehetnek. Vagy a közönséges polgári, világi jognak az egyházzal kapcsolatos kérdéseit szabályozzák, melyek az állam hatáskörébe tartoznak, ilyen például az egyházi rendhez tartozók utáni öröklési jog. Vagy a két jogterület határkérdéseire vonatkoznak, ahol az egyház a maga elvi álláspontjának fenntartása mellett elfogadja a világi jog rendelkezését, példa a vegyes házasságokból születő gyermekek vallásának kérdése. Vannak végül világi törvények, melyeket az egyház dogmatikus okokból a maga jogterületén belül érvényesnek nem ismeri el, de amelyeket a gyakorlati élet követelményei szempontjából mégis kénytelen tudomásul venni, ilyen például a polgári házasságról szóló törvény.
Az egyházi vonatkozású világi jogszabályokat tehát ismernie kell úgy az egyházi férfiaknak, mint a világi gyakorlati jogászoknak, bírónak, ügyvédnek és közigazgatási tisztviselőnek is. Dr. Máthé Ferenc barátom és kartársam nagy hálára kötelezte a magyar jogászvilágot és az egyházi férfiakat, mikor a kath. egyházi vonatkozású magyar törvényeket és más jogszabályokat összegyűjtötte és világos, könnyen áttekinthető rendszerben kiadta. Alapgondolata szerencsés. Szükséges volt az említett jogszabályokat, melyeket eddig csak szétszórtan találhattunk és előforduló szükség esetén fáradságos munkával kellett felkutatnunk, egységesen feldolgozva adni át azoknak, akik ebben a jogkörben hivatásuknál fogva működnek. Ezért a mű a magyar jogi irodalomban úttörő és hézagpótló, meggyőződésem, hogy a legszélesebb körök érdeklődésével fog találkozni.
Budapest, 1936. február 20.
Dr. Krűger Aladár.
Vissza