A Quadragesimo anno gazdasági rendje

Előszó

1. A kapitalizmus „válsága"
F. Oppenheimer „Weltprobleme der Revölkerung" (Leipzig, 1929.) c. művében, kimutatja, hogy a föld 200 milliárd ember megélhetéséhez elegendő fehérjét és szénhidrátot tudna rendelkezésre bocsátani. A föld tényleges népessége ezidőszerint még nem érte el a két milliárdot: egy legutóbbi statisztikai kimutatása szerint 1.997,142.873 ember él a földön.
Kétszáz milliárd embernek lehetne a földön kenyeret adni! Az élet rideg valósága ezzel szemben az, hogy ma két milliárd sem tud megélni. Kínában és Szovjetoroszországban milliók éheznek. 1933. év elején az éhséggel jegyben járó munkanélküliek számát 30,000.000-ra becsülték. Ez a szám azóta valamivel csökkent, de a családtagokkal együtt még ma is közeljár a százmillióhoz azoknak a száma, akiket a gazdasági élet a válság tengerén kilökött a hajójából. Abból a hajóból, amelyben Oppenheimer szerint kétszáz milliárd embernek volna helye.
Ez a közel száz millió ember most a szociálpolitika és a felebaráti szeretet rozoga mentőcsónakjaiban hánykolódik a nagy válságóceánon, sőt ezreknek és millióknak még ezekben a mentőcsónakokban sem akad hely, hanem csak egy-egy korhadt deszkában tudnak ideig-óráig megkapaszkodni. Azok, akik ma még a hajón vannak, a holnap bizonytalanságától kínzott lélekkel nézik a mentőcsónakokban szorongóknak és az úszkáló deszkákba kapaszkodóknak élethalál-harcát. Arról nincs statisztika, hogy ebben a harcban hány ezer, hányszor százezer és hány millió ember jelleme, becsülete, boldogsága, családi békéje, lelki és testi egészsége, sőt élete pusztul el. Arról sincs statisztika, hogy ez a harc hány meg sem született embert öl meg, de azt tudjuk, hogy az egész fehér faj jövőjét fenyegető születéscsökkenésnek, vagy ahogyan Ernst Kiahn találóan nevezi, ennek a "nemzetközi születési sztrájk"-nak egyik fő okozója szintén a világgazdasági válság. Vissza