Előszó
Az erdő az élők világának az a csodálatos szépségű lakóhelye, ahol a növény és állatvilág oly bámulatos tökéletességű összhangban alkotja azt az évenként megujuló, szabályosan lüktető...
Tovább
Előszó
Az erdő az élők világának az a csodálatos szépségű lakóhelye, ahol a növény és állatvilág oly bámulatos tökéletességű összhangban alkotja azt az évenként megujuló, szabályosan lüktető életnyilvánulást, amely oly igazi nemes szórakozást, élvezetet, üdülést, de egyúttal bölcs tanulságot is nyújt a Természet iránt fogékony emberi léleknek és elmének. Még bensőbb és igazibb lesz azonban ez öröm és okulás, ha ismerjük is az erdő élőlényeit, a növényeket és állatokat.
Ez alkalommal az erdő legelevenebb, leghangosabb, s igy legjobban feltűnő legkedvesebb élőlényeit, a madarakat óhajtjuk ismertetni, mert nyilvánvaló, hogy az a gyönyörű hangverseny, amely most odakint az erdőben visszhangzik, százszorosan szebb és kedvesebb lesz előttünk, ha ismerjük az énekeseket is. Jöjjenek ki tehát velem kedves olvasóink az erdőbe, úgy a felnőttek, mint az ifjak, s én odakint a szabad Természetben, az eredeti lakóhelyükön igyekszem majd a szemünk elé került madarakat megismertetni. Nem elvont elméleti magyarázatokat akarok adni, hanem megakarom nyitni az érdeklődők szemét s fülét, hogy meglássák és meghallják a madár jellemző alakját, mozgását, reptét, szinét és hangját, azaz biologiai jegyeit, amelyekről az egyes fajokat biztosan felismerhetik. Látni fogjuk, hogy a szín a legkevésbbé észrevehető jegy, mig ellenben a madár hangja a legfontosabb és legkönnyebben észrevehető ismertető jel, s ezért is a madarat nem annyira a tolláról, mint inkább a hangjáról ismerjük meg.
Régóta megvan már a magyar iskolákban is a „madarak és fák napja."
Vissza 
