Előszó
Az erdélyi katholikusok június 13-án kegyeletes ünnepélyre készülnek. Egyik legrégibb intézetük - a kolozsvári főgimnázium - 150 éves fordulóját ünnepli annak a nevezetes eseménynek, hogy az erdélyi püspökmegyei autonomia, mely a püspökkel élén az intézetnek mindenkor főhatósága volt, az ifjúság oktatását és nevelését a kegyes tanitórend lelkes és képzett tanáraira bízta, mely szerződéses viszony - bár világi papok és világi tanárok minden időben s egyidejűleg szintén alkalmazást nyertek, - a mai napig mindkét fél megelégedésére és a tanuló ifjúság szellemi kiképzése előnyére zavartalanul fenmaradt.
Püspökségemnek immár harmincadik évébe lépvén, s az intézettel, mint annak legfőbb igazgatója, mindenkor a legélénkebb összeköttetést tartván fenn - hivatottnak érzem magam annak kijelentésére, hogy annak tanárai úgy sokoldalú képzettségük, mint ritka áldozatos kötelesség teljesítésük révén úgyis, mint tanitók, úgyis, mint nevelők teljes elismerésünket érdemelték ki.
Az ifjúság vallás-erkölcsi életének mélyítésére irányuló törekvéseim bennök mindenkor megértő és készséges munkatársakat találtak.
Miért is szíves örömest fogok az ünnepélyen - szivemnek hálás szeretetével, lélekben - résztvenni és majd akkor az elhunyt és élő tanárokat, az életben helyüket megálló sok derék tanítványt és a jelenleg ott küzködő sok drága ifjú lelket a kolozsvári könnyező Szűz Anyának oltalmába ajánlom.
Kelt Alba-Iulia-Gyulafehérvár, 1926. május 1.
Majláth Gusztáv Károly
erdélyi püspök.
Vissza