Esztergom

Fülszöveg

Sokan - úgy vélik - ismerik Esztergomot. Jártak a Bazilikában, gyönyörködtek a falak, bástyák alatt hömpölygő Duna, a várost körülvevő helyek, dombok nyújtotta panorámában. Végigfutottak az Árpádok palotáján, a Vármúzeum termeinek során, bepillantottak a drágaságoktól csillogó Kincstárba. Sétáltak a hangulatos Duna-parton, az itt-ott barokk-rokokó polgárházakat őrző belvárosban.
Mindezeknél sokkalta többet jelent számunkra ez a város, népünk államéletének első királyi székhelye, művészeti múltunk leggazdagabb kincsesháza. De mint a középkori Európa egyik gazdag kereskedő és iparos városa, vásárhelye, a XV-XVI. sz. fordulója körül pedig a reneszánsz tudomány és művészet Itálián kívül jelentős kultúrközpontja, töredékeiben is felbecsülhetetlen értékű műalkotásaival ékesen tanúsítja ma is egykori nagyszerűségét.
Nemcsak ünnapnapjai voltak azonban Esztergomnak. Ostromok rontották falati, műemlékeit. Vívták várát a mogolok, törökök. Volt török határvár s több mint egy évszázadon át minaretjeiből müezzinek hívták imára Allah híveit. Visszafoglalásakor halt hősi halált a magyar líra első nagy énekese: Balassa Bálint, s falai alatt időközben a mantuai herceg kíséretében Mondeverdi, az opera megteremtője is. A túlparti Párkánynál aratott győzelmet a törökverő Sobieski János lengyel király, akárcsak hosszú századoknak előtte a kvádokkal harcoló Marcus Aurelius római császár.
A török kiűzetésekor romokban heverő Esztergom új életre kelve barokk-klasszicista érseki székhelyként ismert, ahol a Várhegyen kívül is nagyértékű gyűjtemények: a Keresztény Múzeum és a Balassa Bálint Múzeum, valamint a Bibliotéka kincsei gyarapítják a szép fekvésű város látnivalóit.
A XX. század első harmadában meginduló régészeti kutatások, helyreállítások során egyre több összefüggő középkori részlet, rangos alkotás kerül napfényre s szemlélteti népünk ez ősi királyi székhelyének sok kultúrhatásról tanúskodó egykori rangját, fényét. Vissza