Előszó
Az idei iskolai év a készület és a tervezés jegyében telt el. Az év során visszatekintettünk ez elmúlt tizenkét esztendőre. Egyfajta számvetést végeztünk, örültünk az elért sikereknek, próbáltuk megkeresni a hibákat, hogy javítsunk rajtuk. Természetesen nemcsak a múltat vizsgáltuk, hanem a jövőbe is tekintettünk. Hiszen 2003 augusztusától mi használjuk az egész épületet és ez új lehetőségeket nyit előttünk. Ezeknek feltárása és értékelése komoly kihívást jelentett a nevelőtestület számára.
Az év során korábbi elképzelésünknek megfelelően a második év telt el a lányok iskolai jelenlétében. Két év tapasztalata alapján a következőket mondhatjuk ezzel kapcsolatban. A lányok megjelenése színesebbé tette iskolánk életét. Emellett úgy látszik, hogy a szalagavatókat és a tánciskolákat is könnyebb lesz majd megszervezni iskolánkban a lányok megjelenése miatt. Úgy tűnik, hogy az osztályközösségek koedukált formában is életképesek. Talán nem lesz akkora kohézió az osztálytársak között, mint ideális esetben egy homogén fiú osztályban, de az együtt megélt idő, a közös élmények itt is markáns csoportidentitást alakítanak ki. A lányok is kifejezetten szeretnek hozzánk járni, s talán még a fiúknál is büszkébbek piárdiák mivoltukra. Az osztályok szintjén nem jellemző, hogy szorosabb fiú-lány kapcsolatok szövődnek. A lányok felsőbb évfolyamos fiúk társaságát keresik inkább. Az osztályközösségben a fiúk fiútársaikkal, a lányok pedig lánytársaikkal barátkoznak jórészt; de ez nem kizárólagos.
Megtörténtek az első iskolai kirándulások. A korábbi félelmeink (szervezés, szállás, stb.) szertefoszlottak, tapasztalataink szerint szépen, tisztességesen meg lehet szervezni bármilyen hagyományos piarista túrát vegyes diákcsapattal is (gyalogtúrák, téli túrák, kerékpározás). E nyárra hat közös iskolai túrára, táborra vártuk diákjaink jelentkezését. Mindegyik nyitott volt a lányok számára is, és részt is vettek rajtuk.
A tanév során újabb változást jelentett a nyolcosztályos gimnáziumi rendszer megjelenése. Beköltöztek a falak közé az ötödikes gyerekek. Az új környezet, a nagyobb korkülönbség nekik nem okozott nehézséget. Egy hétig éreztük rajtuk a megilletődöttséget, de ez utána teljesen megszűnt. A nevelőtestület, illetve a technikai dolgozók számára nagyobb erőfeszítést igényelt a velük történő foglalkozás. Az 5. évfolyam beiskolázása szintén hozzájárult ahhoz, hogy kizökkenjünk az évek során megszokott „egyhangúságból".
Az év során a korábban ismertetett elképzelésünknek megfelelően terveztük az épület átalakítását. A nevelési konferencián és házi káptalan alkalmával részletesen átbeszéltük a lehetőségeket. Ennek megfelelően januárban leültünk a rendi vezetéssel és Róth János építésszel a tervek összehangolására. Február végére elkészült a tanulmányterv az épület teljes kihasználására. Ütemeztük a tennivalókat a létszámnövekedés és a szakhatósági (ÁNTSZ, Tűzoltóság) kívánalmak figyelembevételével.
Vissza 
