A relativitás elmélete

Előszó

Az elméleti fizika a jelen század első évei óta oly rohamos haladást mutat, amire a tudomány történetében nincsen példa. Súlyát illetőleg az elmúlt ötven év messze felülmúlja azt a kétszáz esztendőt, amely Newton működése óta eltelt. Két elmélet adja meg ennek a legújabb kornak a jellegét: a kvantumelmélet és a relativitás elmélete.
A relativitás elméletének első része, az ú. n. speciális relativitás, 1905-ben született meg A. Einstein alapvető értekezésével: "Zur Elektrodynamik bewegter Körper." (Ann. d. Phys. 17, 891, 1905.) Tíz évig tartó kutatá után jelent meg mai végleges alakjában az általános relativitás elmélete is: A. Einstein: "Die Feldgleichungen der Gravitation." (Berl. Ber. 44, 844, 195.) A fogalmak tisztázása, az elmélet fizikai és filozófiai áthatása hosszú szűrőfolyamat eredménye volt. Ezt a kort egyfelől lelkes elismerés, másfelől szenvedélyes visszautasítás jellemzi. Ma az elmélet teljes tisztaságban áll előttünk, alapfeltevéseit fenntartás nélkül elfogadjuk, a természettörvények formáira kiszabott előírásait kötelező jellegűeknek tekintjük. Éppen az a körülmén, hogy a természettörvények számára nem enged meg bármilyen alakot, hanem azt előírt keretbe foglalja, biztosítja folytonos időszerűségét és nagy értékét a spekulatív kutatás terén. A tapogatódzó tudós örömmel fogad minden megszorítást amely a határtalanba szétfolyó lehetőségeket már eleve szűkebb mederbe tereli. Az elmélet e közvetett hatásának legszebb eredménye kétségtelenül Dirac világhírű relativisztikus hullámegyenlete. Vissza