A társadalmi törvények helye a természetben

Előszó

Törvény vagy törvények rendszere.
Ha erre a kérdésre alapos feleletet akarunk adni, több előkérdésre kell előbb válaszolnunk. Az első előkérdés, amely megvilágításra szorul az, hogy a főkérdés ilyen alakban feltehető-e egyáltalában. A materialisztikus álláspontból kiindulva tagadnunk kell a főkérdés létjogosultságát, mert az egész világegyetemben csak anyaggal és annak törvényeivel találkozhatunk.
Az emberi társadalom és annak életjelenségei, a politikai, szociális és gazdasági élet törvényei szintén csak az anyag törvényeinek sajátos megnyilvánulásai, melyek nem igényelhetnek a lét egyetlen síkjában sem külön érvényesülési területet. A társadalmi törvények nem állíthatók szembe a természeti törvényekkel, mert nem is határolhatók el egymástól.
Tárgyalásukba belebocsátkozva leghelyesebb lesz, hogyha kerüljük az előzetes állásfoglalást a természettudományok és társadalomtudományok egységét hirdető naturalista irányzattal, vagy a társadalmi és természeti törvények heterogén jellegét hirdető spiritualista irányzattal szemben és induktív alapon, empirikus tényekből kiindulva vizsgáljuk meg a természet világában uralkodó törvények érvényességi területét, tartalmát és azok egymáshoz való viszonyát. Hallgassuk meg előítéletét és elfogultság nélkül a természet szavát ebben a kérdésben is. Talán többet tud nekünk mondani, mint a tudományok osztályozását célzó sok rendszer.
A naturalista irányzat különbséget tesz ugyan a természet különböző jelenségeire vonatkozó törvények között és a gyakorlati életben kijegecesedett módon megkülönböztet matematikai, mechanikai, fizikai, vegyi, biológiai törvényeket, de ezek között sem a törvények benső természete, sem a működő erők minősége, sem a hatások tekintetében nem ismer el lényegbe vágó különbségeket. A természeti törvények ezen irányzat szemében egy minőségi egységet képeznek, hol a természeti jelenségek mélyén működő természeti erőknek csak különböző tereken való különböző megnyilvánulásairól van szó. Vissza