Munkaerkölcs a szocialista társadalomban

Előszó

I. A MUNKA ÉS MUNKAERKÖLCS TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE
A munkaerkölcs sokarcú fogalom: egyszerre jelölhet hivatástudatot, helytállást, életvitelt; összegezhet követelményeket, utalhat állapotokra. Az emberiség eddigi történetében sokszor és sokféle módon éltek s éltek vissza a tisztes munka, a munkában való helytállás igényével, látszatával s hasznával.
A munka s az erkölcs fogalmának összekapcsolása egyébként korántsem természetes s eredendően adott. Erre figyelmeztet a köznapi gondolkodás s a nyelv története s még egyértelműbben az osztálytársadalmak érdekviszonyait tükröző ideológiák s etikai tanok historikuma.
Ami a köznapi gondolkodást s a nyelv történetét illeti, tanulságos - különösen azok számára, akik leginkább csak meditálni szoktak a kétkezi munkáról s könnyedén vetik papirra a munka esztétikumával kapcsolatos gondolataikat -, hogy szinte valamennyi európai nyelv archaikus rétegeiben a munkát a kin, a gyötrelem fogalmával társitják. A latin labor először fáradozást, csapást, kint, bajt jelöl s csak később válik egyértelműen a fizikai erőkifejtést, a munkát jelölő fogalommá. A francia labeur egyszerre jelöli a fáradtságot, a fárasztó erőkifejtést s a munkát; többesszámban pedig szülési fájdalmakat, a vajúdást. A népnyelv s a közgondolkodás szinte költői módon társitja a legnemesebb, uj életet világra segitő fájdalmakat s a munkát, amely az emberi nemet "segítette világra": az embert homo sapicussá avató második természet megalkotója lett. Az ugyancsak francia travail egyszerre jelöl fáradtságot, terhet s munkát. Elgondolkoztató, hogy a középkorban - a jobbágyi röghözkötöttség időszakában - a travail volt a neve annak az erős faállásnak, amiben a kovács a makrancos lovat a lábak megbéklyózásával nyugalomra késztette. Egy másik kapcsolatrendszert - társadalmi viszonyt s az eredendő bün mítoszával eszmeileg is szentesitett állapotot - tükröz a latin poena "büntetés" szóból származó francia poine, amely egyszerre jelöl büntetést, szenvedést, fáradtságot, gondot és munkát. A német "Arbeit" szláv eredetű s eredetileg bajra, nyomorra, szenvedésre utal. A szláv rabota a rabu-roby szóból származik: alapjelentése: rabszolga. A trud szó az ószlávban kettős értelmű: fájdalmat, betegséget s egyidejűleg igyekezetet, hőstettet is jelentett.
A magyar munka szó is szláv eredetű: a muka szóból származik, amelynek eredeti - a szláv nyelvekben ma is megőrzött - jelentése: a kin. A "munkás" megjelöléssel egyébként a Halotti beszédben találkozunk először, annak jelölésére, hogy az embert "gyötrelmes, fáradtságos világba vetette az Isten. Az Ur s annak különböző származékai - Uros, Urocs - pedig nemcsak hatalmi helyzetet fejezett ki, de a munkától való mentességet is. Az osztálytársadalmak sajátos érdekviszonyait visszatürköző ideológiák s etikai tanok története pedig világosan utal arra, hogy az uralkodó osztályok csak a polgári társadalom kialakulásával párhuzamosan - s akkor is igen ellentmondásos módon - tulajdonítottak erkölcsi értéket a munkának s integrálták a munka tevékenységét - legalábbis a kétkezi munkát - az erkölcsileg méltánylandó jelenségek körében. Aristoteles - hiven visszatükrözve a rabszolgatársadalom sajátosságait - s szellemiségét - a munkatevékenységet a szabad emberhez méltatlan létmódként, a fizikai munkát végző rabszolgát beszélő szerszámként jellemezte. A hűbéri társadalmat a katolicizmus szellemi monopóliuma uralja. A katolicizmus - minden látszólagos mozdulatlansága ellenére - a középkor évszázadai alatt is módosította, finomította erkölcsi szabályrendszerét. Vissza