Előszó
Részlet a könyvből:
E könyv írója lelki ügyének érzi a művészet és a közönség viszonyának a kérdését. Nem tud belenyugodni abba a gyakori megfigyelésébe, hogy még a műveltebb ember is milyen idegenül áll néha a művészet problémáival szemben. Magárahagyatottságában, a közte és a művész közötti szakadék kitöltetlenségében hibás a szakirodalom, amely e kérdés fölött többnyire napirendre tér. A tudományos irodalom elzárkózottsága az egyik oldalon, a modern műkritika szubjektivizmusa a másikon egyaránt nem alkalmas arra, hogy a jó értelemben vett népszerűsítés ügyét szolgálja. Egyoldalúságuk, nyelvezetük inkább fokozza a homályt, semhogy a műértő közönség számbeli megnövekedését mozdítaná elő.
Ezen a hiányon akart segíteni szerző nemrégiben megjelent Tárlatvezető című munkájával, amellyel a művészi ismereteit kibővíteni kívánó kultúrember kezébe adott népszerű kalauzkönyvet. A Száz magyar festő ennek a folytatása. A Tárlatvezető a mai magyar képzőművészet egészéről adott átfogó képet; filmnyelven szólva total-planban adta művészetünk mai képét. A Száz magyar festő ebből az egészből kiemel százat és jellegzetes egyedeiben premier-planban adja művészetünk lényegét. Nem klasszifikálni akar, nem a «száz legjobb magyar festőt» akarja bemutatni. Célja: a mai magyar festészetnek főbb irányaiban és jellemző képviselőiben való szemléltetése. Ehhez igazodott a válogatás is, amelynek során szerző csakis élő és alkotó művészekre terjeszkedett ki. Kétségtelen, hogy a bemutatott száz festő művészetében nemcsak kifejező formákban, hanem fejsúlyban is eltérő törekvésekre találunk. De ez természetes is. Mert amint a domborművön a felszínen járó, vagy mélyen szántó véső nyomán bontakozhatik csak ki a fény- és árnyékszülte kép, ugyanúgy a mai magyar festészetről sem kaphatnánk hű képet különböző rétegeződéseinek őszinte feltárása nélkül.
Vissza 
