A magyar történelem nagymúltú templomai

Előszó

Egy más, a maira alig emlékeztető Európa volt tanúja annak, csaknem egy évezrede, hogy román stílusban emelt óriási templomok nőttek ki a középkori városok házai közül. Kőfaragók és kőművesek százai sok évtizedes munkával hozták tető alá e lélegzetelállító építményeket.
A romantika korában Magyarországon is sorra láttak napvilágot az istentiszteleteknek szentelt gyülekezeti helyek. Monostorok és székesegyházak születtek. Első királyunk, Szent István (1000-1038) törvényben szabta meg, hogy a templomalapítás körül kikre milyen feladatok háruljanak: "Minden tíz falu templomot építsen,... mind papi öltözékről, mind oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspökök." A regula értelmében a templomot maguk a lakosok készítették, így Isten háza nem sokban különbözött a falu többi házától régészeti kutatások bizonysága szerint is. A XI. század végén még minden bizonnyal gyakori látvány volt a magyar falvakban a fából ácsolt, paticsfallal övezett templom. Szent László király uralkodása alatt megtartott 1092-es szabolcsi zsinat rendeletei az ilyen romlandó anyagból készült épületek megújítását szabták feladatul, mikor így rendelkeztek:"A háborús időkben elpusztult vagy leégett templomokat építsék fel a hívek a király parancsolatjából,... A régiség miá (miatt) romba dőlt templomokat építse meg a püspök."
Alighanem ekkortól számítjuk a szerencsés esetben máig fennmaradt, immár tartós anyagból készült és egyre sokasodó templomaink létét... Vissza