Futó csillagok

Előszó

Részlet:
Mikor a halál egy ifjú életet olt ki, megdöbbenünk még akkor is, ha mást se tudunk a korán elhunytról, mint hogy ifjú volt.
Mert az ifjúság hivatása az élet.
De kétszeresen fáj, mikor egy dicsőn megkezdett életnek szakad hirtelen vége, mikor egy jelesünk kora elhunytának hirét kell hallanunk.
Meghalni akkor, midőn a szívben még forrongó érzelmek lüktetnek, mikor a kar erős s tettre kész, mikor az elme merész csapongással osztályt kér magának az alkotásból: valóban szomorú végzet és a természet rendjét forgatja föl.
Ha csak költészetünk történetét lapozgatjuk is, hány ifjú élet kilobbanását kell fájlalnunk! Sokan vannak; mily megható, hogy legtöbbjük sejti, érzi a szomorú véget; csoda-e, ha e költészetünkön átrezgő sejtelem mély részvétet kelt egész egyéniségük iránt?
E lapokon korán elhunyt költőink kiválóbbjairól óhajtunk szólni; nem a krónikás hangján, hanem inkább szeretettel, mint a hogyan a kandalló köré gyűlt család szokta emlegetni korán elhunytjait. Vissza