A belgyógyászat tankönyve I.

Előszó

Viszonyaink fölmentenek attól, hogy e munka megjelenését külön okadatoljam. Elég arra utalnom, hogy hasonló tárgygyal foglalkozó rövid kézi könyvem, mely 1873-ban lett kiadva, már fogytán van; hasonló tartalmú más magyar munka pedig azóta nem jelent meg. - E közben a kiképeztetésüket itthon nyerő orvosok száma megsokszorosodott. Igyekeztem tehát a magyar orvosi közönségnek, a belgyógyászattal foglalkozó oly közeget nyújtani, melyet egyaránt használhasson úgy a kezdő klinikus, mint a gyakorló orvos. Ezt elérendő, a gyakorlat kivánalmait szem elől nem téveszthettem, mire nézve jó irányadóul szolgálhatott közel1 1/2 évtizedre terjedő kórodai működésem, az orvostanhallgatókkal való folytonos foglalkozásom, nemkülönben, utóbbi időben az összes erdélyi részekre kiterjedő consultativ gyakorlatom folytán, a működő orvosokkal való sokszoros érintkezésem.
Eme gyakorlati irány leginkább talált kifejezést azon részletességben, melylyel a betegségek gyógytana tárgyaltatott. Szükségesnek találtam ezt különösen azon gyógyeljárásokkal tenni, melyek hasznáról oly sűrűn volt alkalmam meggyőződni és melyekhez úgy a kezdő, mint a vidéken magára utalt gyakorló orvos bizalmat csak akkor nyerhet, ha azok minden részleteivel, előnyeivel, hátrányaival s véletlen esélyeivel előre megösmerkedik.
Sajnos, hogy nem volt ez minden betegséggel szemben egyaránt kivihető. Gyógytörekvésünk nem egy esetben még nélkülözni kénytelen gvógyeszközeink hatásmódjának tudományos ismeretét; gyakran nem egyéb az tiszta empíriánál, sőt nem egyszer valóban csupán tapogatódzás. Nem volna e munka mai gyógyismereteink hű tükre - mivé tenni annyira óhajtottam, - ha tudásunk eme hiánya, ott hol kell, fel nem volna tüntetve. Vissza